2010. május 21., péntek

Belya


Belyával egy régi-régi, távoli univerzumban ismerkedtem meg, valahol a Guttenberg-galaxis szélén. Akkoriban, mint szegény diákok, faltuk a könyveket. Lapról lapra tengettük létünket és tudatunkat. Együtt botladoztunk az ingerküszöbökben a pszichológia szigorlat táján, együtt fedeztük fel a nyelvészet örömtelenségét - "just bor you". Rettegtünk közösen a tanszékelőtől, aki nem csupán viccként alkalmazta a

jöjjön közelebb,

még közelebb,

legközelebb

vizsgáztatói fordulatot.


Mindig az élet napos oldalát néztük - igaz, hogy a borúsról.


Belya pesszimistább, mint Woody Allen, és sokkal inkább nő is.

Jelmondata, hogy a félig üres pohár is kiürül egyszer. Vagy eltörik. Vagy ellopják. Vagy főbe lövik. Vagy stressz hatására magától is belátja, hogy sosem volt benne víz.

Nem esik pofára - annak is csak mellé tudna ugyanis.


Az emberek azt mondják, hogy "lesz még rosszabb". Belya szerint sosem volt még ilyen rossz, és ez egyre csak fokozódik.


És ebben a megmagyarázhatatlanul negatív közegben leledzik és bimbódzik az egyik legagyamentebb humor, amelyet eddig sikerült megismernem. Remélem, másokkal is rongálhatok vele blogon át. Legyen mindannyiunknak egyformán rossz.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon találó a bejegyzés.Bocsi Bejja de jót röhögtem :)))Ezért hívom én őt csak Para Bejjának, mert a fent említettek mellé 'enyhén' pánikolós is. Leginkább-ha már az előző bejegyzés a plüssökről szól- malacka és füles keverékéhez tudnám hasonlítani némi tigrises humor beütéssel.

    VálaszTörlés