Plüss Úr

Hogy lehet, hogy minden nő valami fehér BMW-s hercegre vágyik, akinek duzzadó izmai átütnek a laza ing szövetén. Egy elbűvölő, jómodorú, magas, jóképű, ellenállhatatlan sármőr pillanatok alatt meg tud szédíteni bármilyen nőt. Ha némi pénz és humor is járul mindehhez, aki meg pláne e herceg előtt hever a világ.

És ha mindenki, de tényleg mindenki eldobja az agyát egy ilyen pasi láttán, akkor miért gondolja az illető csaja/barátnéja/szeretője/felesége, hogy a fickó nem lép félre sosem, mikor bárkit megkaphat?

Világmegváltó tini koromban ábrándozhattam utoljára arról, hogy mi lenne, ha a rút paneltorony fogságából megmentene Bözskefalva hőse, aki vagány, menő, fergeteges humora van...stb.

Azóta eltelt pár év, és rá kellett jönnöm, hogy a nagymenő vagányok többnyire magukba szerelmesek, és csupán elviselik a rajongást.

Ismerek olyan testépítő arcot, aki mindig más kocsival és nővel jelenik meg, de esküszöm: én sem az autóit, sem a nőit nem bírom megkülönböztetni egymástól. Ő is biztos úgy csinálja, hogy mindenkit nyuszinak hív, a kocsikra meg valami matricát ragaszt megkülönböztető jelzésként.

Tudom, hogy alapjáraton mindenki igyekszik kitűnni a tömegből, egyedi lenni...stb. Nálam minden különösebb megerőltetés nélkül alakult úgy, hogy enyhén különc szemléletem fejlődött.

Biztosan gyermetegnek hat, de nekem a legfontosabb, hogy a pasim legyen egyszerűen csak plüss. Egy plüsslényt simogatni kellemes, hozzábújni mennyei. A plüss ott ül az ágyad szélén, ha beteg vagy, látja, ha sírtál, és mindig jókedvre derít. Ad egyfajta biztonságérzetet.

Lehet bármilyen színű és méretű. Kis vicces figura, ami mindig jókedvre derít.

Plüss Úr az én "kabalamacim", aki már egy éve osztozik a kalandjaimban.

Rokonszenves, kedves, és hozzám hasonlóan eltolt a humora.

És persze minden úgy kezdődött, ahogy ez a plüsskönyvben lenni szokott megírva: egy szép napon Plüss kinézett engem a képeskönyvből, és jelezte, hogy szívesen lenne a plüssöm.

Találkoztunk. Megvizsgáltam. Körbejártam. Megfigyeltem, és hozzábújtam. Természetesen utóbbi döntött. Fontos, hogy egy plüsshöz kényelmes legyen. Nos, én még ilyen kellemes plüssölelést nem éreztem azelőtt. Szóval elfogadtam.

Merthogy egyes elméletek szerint a plüss választja ki, kihez akar tartozni, és ahhoz aztán többnyire ragaszkodik is.

Plüss Úrról ódákat tudnék zengni (Óda a Nyugati Plüsshöz - Shelley nyomán), de nem óhajtom őt versenylóként futtatni, vagy fényezni. Plüss egyszeri és megismételhetetlen - s leginkább erről lehet könnyedén felismerni bárhol, bármikor.