Esik. Akárcsak a forint árfolyama.
Napok óta úgy ébredek reggel, hogy biztos még este van, máskülönben miért lenne ilyen sötét?
Lehet, hogy 1-2 nap múlva bevezetik a BKV új hajójáratát a Soroksári úton. Már ma is akkora volt a pocsolyásodás mértéke, hogy egyes szakaszokon vízibuszt játszott a 23-as jármű. Akkor majd lehet vizisíelni - csak a busz mögé kell kötni egy kötelet, ráállni két lécre, és hajrá!
Zsül ilyenkor kezd úszóhártyákat növeszteni.
Mondtam is neki múltkor, hogy ha már kezd viszketni a füle töve, akkor menjen állatorvoshoz, mert elkezdenek nőni a kopoltyúi is.
Mire visszakérdezett, hogy - idézem - "Hát akkora állat vagyok én?"
Szerinte a kopoltyú még jól jöhet, amekkora sz*rban az ország. Ami még önmagában nem lenne baj, ha nem hullámzana.
De szerintem Zsül nem egy nagy állat. Elvégre a tetü sem nő nagyra. Persze őt nem lehet tetvekhez hasonlítani (még kikérnék maguknak).
Amúgy meg igaza van: ebben az uruszágban nem árt kopoltyúsnak lenni. A gond csak az, hogy a halak gerincesek...sokan meg nem. (És most nem Zsülre gondolok)
Hála a mázlinak és a sok fentről, áldásként jövő víznek egyrik reggel végre sikerült megvalósítanom a buszról történő tényleges leszállást. Mostantól tehát egy földre pottyant angyalka vagyok.
Éééés akkor az úúúúgy történt, hogy a csúszós lépcsőn lefelé indulva, rajzfilmfigurákat megszégyenítő ügyességgel dobtam egy seggest.
Kész szerencse, hogy nem álltam neki diétázni, mert farral tompítva nem volt olyan brutális az esés, mint amilyennek tűnhetett. A BKV törzsközönsége 10 pontot adott a mutatványra, de biztosan durván nézett ki a művelet, mert senki sem mert nevetni. Ütődött lettem.
Igaz, csak a ruhám bánta: a kardigánom átalakult homeless szürkévé. Hallottam már, hogy az iszapfürdő jót tesz, de vajon egy reggeli dagonyászás is feldobja az embert? Vagy ruhán keresztül mégsem elég jó a hatásfoka?
Esendő az ember. Meg a csapadék - minek hatására az ember is.
Baleseti jegyzőkönyv nélkül is megállom a helyem. Otthonosodásról szó sem lehet. Az irodában buldogan verem a billentyűzetet - olykor meg magamat a földhöz a tömegközlöködésben.
Remélem, Plüss Úr autójába majd sikerül esetlenül beszállnom délután.
Hiába, "a tavasz jót tesz az agysejteknek - gyorsabban pusztulnak"...
De ha elegünk lesz már az esőből, csak kiküldöm szigorú nézésű felettesemet, hogy pillantson rá a felhőkre, s azok megjámborulva elkullognak majd szégyenükben. Avagy nem. SZegény békés barifelhők csak még jobban megijednek a félelmetes nézéstől, és sírva fakadnak.
Hmmmm... akkor ezt a rizikót nem vállalhatjuk. Főnök ide vagy oda, ne nézzen szigorúan az égre. Elég, ha irodában belül gyakorolja a szemmel verést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése