JÓga

"Könyörgöm, akasszanak fel!" - indult a tegnap estém, és lőn. A kezdő jóga csoportban nagy volt a lógás. Lógtunk a szeren. Hívjatok csak batwoman-nek - bár úgysem fogok hallgatni rá.

Szóval eddig csak a költözés okozta fájdalmakat kellett eltűrnöm, de azt viszonylag jól bírtam, mivel kipihentem magam az iroda munka szépségeit élvezve, ücsörögve, computer előtt görnyedve, de mától szenvedhetek az izomlázzal is. A szükséges rossz-ga (jó-gából szabadon).

Van egy-két hímnemű edény is a társaságban, akik természetüknél fogva kevésbé hajlékonyak, mint a nők. Kisportolt, duzzadó izomzatú csodapasik ők, akik megfeszített erővel dolgoznak azon, hogy nyújtva tudják tartani a könyöküket, vagy egyenesen a gerincüket...stb. Az egyik gyakorlatnál hallottam, amint az oktató mondta valamelyik srácnak, hogy lazítsa el az arcizmát is. No, erre majdnem elnevettem magam, mert az ugrott be, hogy szegény ipse bizonyára csúnyán erőlködik, és vigyorgás helyett vicsorgás ült ki az arcára.

Ahogy elnéztem, ennek ellenére az instruktor hölgy szívesebben foglalkozik a srácokkal, mint velünk. Talán elnézhetjük neki, elvégre mennyire izgi lehet, hogy csak szavakkal meg tudja izzasztani a férfiakat. Csak annyit kell mondania, hogy xy aszana (és elnézést kérek, ha rosszul írtam volna!), és már verejtékezik is a csapat.

Mielőtt lótuszülésben foglalnék helyet a forgószékemen, azért le kell szögezni, jót tesz a mozgás. A gerincem hálás, az izmaim boldogok, én is biztosan hamar kibékülök a jógával.