Belya

Belyával egy régi-régi, távoli univerzumban ismerkedtem meg, valahol a Guttenberg-galaxis szélén. Akkoriban, mint szegény diákok, faltuk a könyveket. Lapról lapra tengettük létünket és tudatunkat. Együtt botladoztunk az ingerküszöbökben a pszichológia szigorlat táján, együtt fedeztük fel a nyelvészet örömtelenségét - "just bor you". Rettegtünk közösen a tanszékelőtől, aki nem csupán viccként alkalmazta a

jöjjön közelebb,

még közelebb,

legközelebb

vizsgáztatói fordulatot.

Mindig az élet napos oldalát néztük - igaz, hogy a borúsról.

Belya pesszimistább, mint Woody Allen, és sokkal inkább nő is.

Jelmondata, hogy a félig üres pohár is kiürül egyszer. Vagy eltörik. Vagy ellopják. Vagy főbe lövik. Vagy stressz hatására magától is belátja, hogy sosem volt benne víz.

Nem esik pofára - annak is csak mellé tudna ugyanis.

Az emberek azt mondják, hogy "lesz még rosszabb". Belya szerint sosem volt még ilyen rossz, és ez egyre csak fokozódik.

És ebben a megmagyarázhatatlanul negatív közegben leledzik és bimbódzik az egyik legagyamentebb humor, amelyet eddig sikerült megismernem. Remélem, másokkal is rongálhatok vele blogon át. Legyen mindannyiunknak egyformán rossz.