Sziszizmusok

Felipe Massa és a gesztenyemassza csak úgy rokonok, mint a diktatúra és a jódtinktúra. Illetve jobb, ha mindenki a maga ura és nem IzaUra.

Romantikus kérdés: - Mit mondanál, ha most látnál utoljára?
Én: - Megvakultam.


Az egyik szememre vak vagyok, a másikra süket.


Vak Béla leszállt a lováról és körülnézett.


A darab végén csattanó, hogy Solness mester lezuhan a toronyból.


1957-ben Nobel-díj áldozata lett.


Any: - Az egyesen most megy a Rózsa Gyuri...
Én: - Nem baj, majd megáll.


Any: - A Szovjetunióban egy csillag volt, és vörös. Az EU-ban meg sok sárga lesz. Mi a különbség?
Én: - Igen, de az az egy vörös csillag mindenkié volt, most meg hátha ebből a sok sárgából jut nekünk egy olyan, ami csak a miénk...


Tanár: - Az iroda falára talán a cég három legnagyobb díját érdemes kitenni.
Én: - Lásd, bérleti díj.

A szomszédunk azt mondta, hogy akkor jön át szerelni, ha majd hűvösebb lesz. Az idén megdőltek a hidegrekordok, de nem jött. Azt akarta volna mondani, hogy "majd, ha fagy"?

kopasz hegy = skin hegy

Ha az IQ-ját beszorozzuk a mai dátummal, akkor sincs meg 100.

Én: - Sportolsz valami?

Szücsi: - Lovagoltam, de eltiltottak.

Én: - De nem a lovak kérésére...?

Az ember csak egyszer hal meg, de akkor aztán egy életre.

Nemcsak azt akarom, hogy legény legyen a talpán. Akkor is legyen férfi, ha leveszem a lábáról!

Tanár: - Írjatok önéletrajzot!

Én: - Csak idáig kell?

Kutyául érzem magam: kidobom a tacskót.

Én: - Mi lesz, ha lekésem a buszt?

Antia: - Sétálsz.

Én: - Persze, éjszakai járat. És mit mondok anyámnak, hogy késett a lábam?

Nem akartok leülni egy pohár italra? és a kanapéra?

Félre verték a harangot, pedig dél van.

Éhes vagyok és fázom. Csinálj nekem bundáskenyeret!

Első szava a 220 volt, ezért lett villamosmérnök.

Szücsi: - A színházi előadás előtt kijött egy nő a színpadra, és közölte, hogy...

Én: - ...feliratos lesz.

Hallottad, hogy Bécsben megint baleset volt? Két vonat ment össze...ilyen kicsire. A két vezető sérült meg könnyebben...a többiek csak nagyon nehezen, hosszas nógatásra.

Te jósáros Úristen!

Belya: - Jól kinevettem magam.

Én: - Én is jól kinevettelek.

Vérbeli festő: tempera csörgedezik az ereiben.

Kicsi a bors, de a fele még kisebb.

Sziszi a bors, de erős.

Méregtelenítés

Fogalmam sincs, miért hívják az önkínzás eme mesterfokát méregtelenítésnek, amikor azzal egyenes arányban lesz az ember egyre mérgesebb, minél tovább végzi az ún. méregtelenítő kúrát.

Tavaly jártunk Plüss Úrral egy akupunktúrás, diétás örömködésre. Kb. hetente/kéthetente kellett cserélni a szúrócskákat a fülünkben - úgy jártunk tűcserére, mint a masszív drogosok. Fordított sündisznó jelenség: befelé álltak a tűink.

De akkor Plüss Úr az első 9 nap alatt valami 4,5 kilótól szabadult meg. Féltem, hogy ha túl csinosra fogy, még a végén tőlem is megszabadul (márpedig az legalább 60 kg súlyfelesleg).

Az előírás szerint, hogy csak féladag gumilövedékkel töltött műanyag zacskós levest szabad enni, amiben nincs tartósítószer (de természetes anyag sem, amit konzerválni kéne). Ma bevásároltam: cékla, barna rizs, zöldségek + 5 pici műanyag edényke a porciózáshoz. Vettem nejlonlevest is, aminak a csomiján feltüntették, hogy 80% zöldség - mihez képest? Arra gondoltak, hogy ha a csomagolás is zöld, azt beleszámíthatják a termékbe?

Egyébiránt mindegy. Ha éhes az ember, szinte mindent örömmel fogyaszt. Bár még csak az első napnál tartok, de valahogy úgy érzem, hogy ha magot szórnak ki a galamboknak, én leszek az első, aki odaér csipegetni.

Sőt, a látásom is javul az éhségtől...minden reggel eljövök egy kisállat bolt előtt, ahol ki van írva pl, hogy rágcsáló eleség, amit én rendszeresen rágcsáló Feleségnek szoktam olvasni, de amióta diétázom, szinte összefut a nyál a számban az eleség szó láttán.

A mai napon mindössze 5 szelet abonett volt az adagom. (1 reggelire, 1 tízóraira, 1 ebédre, 1 uzsira, 1 vacsira) Persze ittam hozzá az ijesztő illatú 6féle gyógynövényből álló keveréket is, és esküszöm, utána még a víz is édesebbnek tűnt. De azért jól esett a gyógytea. Sőt, estére egy adag levendula teát kevertem magamnak, hogy gyorsabban elalud...

Hirtelen arra ébredtem, hogy a takarítónő az őrület határát súrolja. (Boncz)

Holnap már sokkal jobb lesz: végre nemcsak beszélem majd a zöldségeket, hanem eszem is. Végre. Normális táplálék. Már be is csomiztam az 5 icipici egyforma kis műanyag edénykémbe, útra készen.

Csak ezt a hónapot éljem túl! (És aztán se múljak ki diétázásban, vagy más betegségben...)

Anya csak 1 one - jóanyám beszólásai

Én: - Megijesztetted szegényt.
Any: - Igen, de nem akarattal.
Én: - Nem, a csörömpöléssel.

A Sanyi is orvos, csak ő állat.

Apja fejőasszony volt.

Én: - Hallod, hogy fúrnak odaát?
Any: - Nem.
Én: - Mázlista.
Any: - Inkább csak süket.

Szücsi: - 3 deci semmit kérek.
Any: - Pohárban?

Letettem a szemüvegem, és most nem látom szemüveg nélkül.

ALMAgeddon.

Pista bácsi ment a lábával kezelésre.

Én: - Nagyon leesett?
Any: - Nem, csak a földig.

Én: - Ki volt Lakos Lídia?
Any: - Anyám apja.

Én: - Ha csak felé csapott, akkor mitől lett 8 napon túl gyógyuló sérülése?
Any: - Megütötte a szele. Szélütést kapott.

Ez a színész nagyon alacsony: APRÓamerikai.

Tengap hasmenésem volt. Ma meg milyen szép idő van.

Azért nézett, mert már látott.

Én: - Fázom.
Any: - Takarózz be jó erősen.

Any: - Mire hazaértem rosszul lettem.
Én: - És ez miben nyilvánult meg?
Any: - Az előszobában.

Én: - Nézd, egy tűzoltó hajó.
Any: - Biztos kigyulladt a víz.

Megvártam, míg elmosogatok.

Viszket a pofám, mert madárka szállott rá.

ocsmányiroda

Nem csúnya az arca, csak meg kell szokni.

Szép volt ez a műsor. Olyan felemelő érzés volt - mégis fekve néztük.

Tapogatózik, mint vak hal a vízben.

Te kerestél? Mert nem voltunk itthon.

Főztem be barackot és tettem el José szilvát is lekvárnak.

Any: - Ki tudja, még én is belebotolhatok egy pasiba.
Én: - Csak vigyázz, el ne gáncsold.
Any: - Az én lábaimmal fizikai képtelenség lenne, olyan vékonyak.

Én: - A Marshall-keresztben ha emelkedik az ár...
Any: - ...elönti a falut.

Any: - Elvihettük volna bedobni a leveleidet.
Én: - Esőbe'?
Any: - Nem, a postaládába.

feslett szőke

Én: - Most a híradó jön.
Any: - Holnap meg mennyből az angyal.

Én: - Hol volt nekünk gyarmatunk?
Any: - Balassagyarmat.

Anyai intelem: - Legyél jó kislány, sz*rj a Lalira!

Én: - Elszakadt a rongyod.
Any: - De máma már nem hasad tovább.


Ilyen családi háttérrel csak egyvalami lehetek predesztinálva...

Belya Gold (nem maya gold!)

Zenés filmet néztem. Bőgős volt.

Klasszikus testalkata volt. Elfújta a szél.

- Kiadták a munkakönyvem.
- Melyik kiadó?

- Valaki kirabolta a szomszédunkat.
- Jézus!
- Nem, nem ő, bár elég álszent arca volt.

Isten éltessen sokáig! - mondja ezt egy ateista.

Tegnap halálra röhögtem magam. Bár még mindig élek - ez is egy sikertelen öngyilkossági kísérlet volt.

Nem mondhatnám, hogy topon vagyok - inkább underground.

Be vagyok tojva, mint nyuszibogyó a fű közé.

Petri György, akit a múzsa helyett a mázsa csókolt homlokon.

Összeszoktak már, mint lábujjak a körömcipőben.

Nem esek kétségbe, csak mellé tudok annak is.

Szétszórt vagyok, mint mák a telken.

Csinálok egy Bea-féle programtervet: összeírom, hogy miről fogok lemaradni.

Rohangalosz.

Nem erőszak a disznótor - csak a disznónak.

Ha nikkelérzékeny vagy, akkor Nickelback-et sem hallgathatsz?

Engem szeret az orvosom. A múltkor azt mondta, hogy cukor beteg vagyok.

Ha ezer évvel ezelőtt létezett volna bulvársajtó, ma nem lennének szentjeink.

Az élet apró örömökből áll. Nem egy kib*szott nagy öröm.

Alkoholos hibajavító - az ember bánatában iszik.

Egy garbó is nyitottabb nála.

Az "ön dönt: iszik vagy vezet" után szabadon:
alkoholizmus = döntéskényszer
alkohol = ledöntendő kéjszer
másnaposság = eldöntendő: hánysz-e?
a következő hét = eldöntendő: hányszor?
detoxikáló = hát az sz*r

Sziszi - a csigamániás

Mindenki nagyon különlegesnek szeretne tűnni, én meg folyton azon dolgozom, hogy egyszer végre átlagos vagy normális legyek. Amolyan vanitatum vanitas, de legalább lefoglalom magam. A lényeg lényege lényegében lényegtelen.

A lakótelepi kulcsosgyerek-széria egyik félértelmiségi egyede vagyok, akinek a hátsóján - ellenőriztem - még nem szerepl a "made in China" felirat. Hiszek, hiszek apámban + a Lótündérben, és abban, hogy ha nyeregben érzed magad, akkor vágtass el.

A Mentőangyalképző Főiskola Jótündér szakirányán szereztem hivatásos glóriát.

Ha az egykori vegyszerelemre gondolok, az alábbi leírást eszközölhetném.
Sziszi - speciális gyógyhatású készítmény

Összetevők:

• vidámság
• megbízhatóság
• kedvesség
• szenvedély
• energia

Mesterséges tartósítószert és színezéket nem tartalmaz. Eltarthatósága korlátlan. Erős napsugárzásnak kitéve, valamint -15 C alatti hidegben bevonata sérülhet. Könnyen szerethető, és kézmeleg vízben, enyhe öblítőszerrel mosható. Szárítást, vasalást nem igényel.

Használati utasítás:

• "mindent csak őszintén, az ő szintjén"
• szüksége van szabadságra és kötődésre egyaránt (fontos a helyes adagolás!)
• társaságba egyszerűen beilleszthető (daru nélkül is)
• tiszta szeszben gyorsan oldódik

Eddig ismert mellékhatásai: ritkán görcsös nevetés, de nem jellemző. A kísérletek azonban a mai napig folynak.

Jelenlegi legfőbb jellemzőm egyébként, hogy boldog tulajdonosa vagyok egy jó állapotú, alig használt, '77-es Plüssnek, amelyen a gyári alapbeállítások még nyomokban fellelhetőek, és hála a mázlinak, az előző tulaj nem hajszolta túl. Motorikusan is megfelelő még pár évre. A futóműve is tűrhető. Egyedül a fék hiánya aggasztó egy kissé..., de majd idővel megnézetem szakemberrel, és ha kell, szereltetek bele új fékrendszert, hogy ne hajtsa túl magát. Hajlamos néha túlpörögni. De semmi vész, ez még mindig jobb, mintha be sem indulna. Szerintem az üzemanyaggal is lehet "okoskodni" kicsit. Valszleg bevezetésre kerül a diétás üzemmód.

Szóval annak ellenére, hogy Plüss Úr használtan került hozzám, egész jó állapotban őrizték meg az előző tulajok. Amíg még ilyen jól "fut", nem akarom lecserélni. Ezt-azt meg kell piszkálni benne, és egy kis odafigyeléssel, meg rendszeres szervizzel működni fog még hosszú évekig.

Meg amúgy sem garanciális már, így reklamálni sem tudok. Cserekészülék sem biztosított. Egy '77-es gyártmányhoz szerintem már alkatrészt is csak ritkán...

Lehet, hogy a nyakamon marad, és akkor még a végén boldogoknak kell lennünk, míg a világ s 1 nap.

Hát ilyen szépek a kilátások.

Tegyük hozzá tehát, azok számára, akiknek ez eddig nem vált világossá: én volnék a blogoló lény. Ember a monitor mögött. Beszorult. És szeret írni. Grafomán. Miért ne ütnénk a billentyűzetet, ha egyszer megérdemli.

Reszkessetek, mert a rendszeres blogolvasásnak köszönhetően egyre jobban meg fogjátok ismerni csigamániás és eleve elmeroggyant világomat.

Welcome to my word / world!

Nyúl pl.

Hogy készül a műszőrme?

Megnyúzzák a műnyulat.

Nyúl. Állati közeli évezredesen régi jóbarát - volt. Elvesztése nagy űrt hagyott maga után.

Nyúl volt az, akivel pl. a Hangulat presszóba jártunk, és kifelé jövet mondtam is neki, milyen jó, hogy nem a Gyakorlat söröző törzsvendége, mert akkor minden távozáskor elmondhatná, hogy kijött a Gyakorlatból. Így csak a Hangulatból jött ki. De nagyon.

Belya szerint pl. Nyúl nem horkol, csak hallhatóan alszik.

Nyúlnak pl. kispapája van. Nagypapinak nem lehet hívni, mert az öreg bruttó 140 cm. A családban a "törpe vízerőmű" becenévre hallgat, mert legendák keringnek arról, mennyire átfolyó rendszerű a veséje. Egy 40 perces utazás során biztosan kétszer kell pisilni mennie, és a poén az, hogy a bőszárú halásznadrágját nem letolja a művelet elvégzéséhez, hanem az egyik szárát feltűri, és onnan...

Nyúllal pl. lehet találkozni a "kopott helyen" és éjszakába nyúlóan beszélgetni mindenféléről akár így:

• Nyúl: - Milyen messze van?
• Én: - Innen másfél órányira.
• Nyúl: - Akkor ne innen menj.

Nyúl úgy tud viccet mesélni pl., hogy már a poén előtt nevetni kezd a hallgatósága. Merthogy képtelen megjegyezni és jól visszaadni bármilyen rövid kis nyúlfarknyi poént. De ez a vicces benne.

Nyúllal lehet pl. hóbabát építeni. Merthogy fázós, és annyi időt úgysem tölt a hideg téli időben kint, hogy egy egész hóemberre fussa.

Vagy lehet még fogadni vele. Pl. amikor valamelyik télen nagyon bizonygatta, hogy a legfontosabb a sál-sapka-kesztyű ebben a rideg vacogásban. Vissza is kérdeztem, hogy vajon elég-e a sál-sapka-kesztyű, de ő csak kardoskodott mellette, hogy hát hogyne, hogy elég és sőt az a legfontosabb. Végül fogadtam vele, hogy nem örülne, ha sál-sapka-kesztyűben kéne lennie egész nap. Mire leesett neki, hogy elvesztette a fogadást, végül lefotóztam egyszál sál-sapka-kesztyű kosztümben.

Nyúl pl. tökmagcsillagomnak szólított olykor. És szerinte pl. az érzékeny borotvahab megsértődik, ha kinyomod a flakonból.

Nyúl már nem hisz pl. a mesékben (lásd: stricimackó), ellenben úgy gondolja, hogy a szőrös orrú férfiak felszippantották a bajuszukat, amikor a doki azt mondta nekik, hogy sóhajtsanak mélyet.

Nyúl ritkán iszik, de akkor nagyon.

Én: - Mi a baj? Dobolnak a törpék a fejedben?

Nyúl: - Nem, már egész jazz zenekart alkottak.

Nyúl pl. népvezér korában:

És Nyúl az pl., aki mindannak ellenére, hogy ikrek vagyunk, csak anyánk más nem fog sokat szerepelni a csigámia blogon, mert már 1 éve nem beszéltünk.

Jó barátom - volt.

Nyúl véleménye a barátságról pl. abban érhető nyomon, hogy egy alkalommal kaptam tőle ajándékba egy kis mécsestartót a következő felirattal:

Mindig a barátom leszel - túl sokat tudsz.

Magyar érettségi

Az értelmességi körök szembenállása a kevésbé azokkal mindig is kedvelt beszédtéma volt, ám a diplomával rendelkezőket is megosztja a hovatartozási kérdés: bölcsész vagy nem? A bölcsészek a humán tudományok zászlóshajói, klasszikus értékek mentén gondolkoznak (jó esetben, ha egyáltalán...), és messziről felismerhetők gyakorlati érzéketlenségükről. (Nos, ebben a mondatban minden divatos szófordulat szerepelt, amitől igazán művelt bölcseszesek épp lefordulnak székeikről csendes sírásba fojtva fájdalmukat.)

Persze nem minden BTK-s ilyen, de azért ahogy a szőkenős poénoknak akad alapjuk, úgy...

És persze vannak a mindenféle mérnökök, akik innovatív ötleteikkel szakítani kívánnak a hagyományokkal, hogy létre hozhassanak egy új gépet, mikrobát, épületet...stb., és a történelmi távlatokat és elődöket oly igen megvetik, hogy fogalmuk sincs róla, mikor sikerült kitörni az első vagy a második világháborút.

Persze itt sem mind írástudatlan, matematikai képletekkel kommunikáló TTK-s, de valljuk meg, többnyire nem érdekli őket a múlt, amikor a jövőt tervezik épp.

A művészeti képzésekben résztvevőket most tegyük kicsinyt félre - legalább őket ne sértsük meg azzal, hogy álmodozó pillangókergetőnek nevezném mindet.

Ebben a puskaporos hangulatban születnek felmérések ELTE és BME köreiben, ahol sorra szerepelnek le szépreményű ifjaink, s akkor a cikkek írói - teljes joggal - megkérdőjelezhetik oktatási rendszerünk hatékonyságát.

Egyetemre pedig nem kötelező menni. Általános műveltséggel nem kell rendelkezni. Jó ha van, de az álláshirdetésekben pl. nem alapfeltétel. (Egyáltalán, semmilyen feltételként nem szerepel.)

Én azonban nem is a felsőoktatáson vagyok megrökönyödve, hanem az érettségi színvonalán, amelyről most ugye azt lehet hallani, hogy van belőle emelt szintű és akkor ez húdebiztosan nehezebb, mint anno a mi időnkben, meg azóta mi mindent fejlődött a tudomány...stb.

Hja kérem, a napokban kezembe akadt egy érettségi gyakorlókönyv magyar irodalomhoz, és majdnem ki is ejtettem az első oldal megpillantása után - nem a mocskos gravitáció és tömegvonzás okán, hanem ijedtemben.

A feladat az volt, hogy az ott szereplő cikket kellett röviden összefoglalni (magyar cikk magyar nyelvű összegzése!), majd az abban szereplő szókat kellett kifejteni, ha sikerült kikövetkeztetni őket a szövegkörnyezetből. Szerepelt ott pl. csibuk és még sok idejétmúlt, sosemhasznált szó (megfejtéseiteket az sz_ildiko@mailbox.hu címre várom), de talán rá lehetett jönni a jelentésükre.

Komolyan olyan szinten volna egy 18 éves, potens ifjú, hogy ezen feladatokon nem nevetni kezd, hanem gondolkozni?

Akkor szerepeljen itt egy magyar érettségi feladatkör mindazon bátor, megmérettetésre hajlandó olvasóknak, akik képesek szövegértelmezni. (Az irodalomban kevésbé jártasak számára adok meg válaszlehetőségeket is.) Előnye, hogy így bármilyen előzetesen elolvasott betűhalmaz nélkül is elvégezhető.

1. Ki írta a szöveget?

a) az író

b) Sziszi - mert a bloghoz csak ő fér hozzá

c) az érettségit összeállító oktatási hatóság

2. Mit jelent a szöveg?

a) a mondatok összeolvasásával megkapod a választ

b) nem tudom

c) irodalmi szöveg ritkán jelent bármit is

3. Mikor íródott a mű?

a) midőn az ihlet megszállta szerzőjét

b) a blogbejegyzés dátumával megegyezően

c) 1982. május 14. a tippmix mai állása szerint

4. Mi a konklúzió?

a) egy idegen szó

b) konkáv idomok illúziója

c) végkövetkeztetés

5. Vázold pár szóban az író életét!

a) halottakról vagy jót, vagy semmit

b) Egészen kicsi korában született édesapja és édesanyja gyermekeként. Fiatalon sok hánytatáson ment keresztül nehéz életének következtében. Feleségülvette, majd megismerte első szerelmét, aki miatt inkább verseket kezdett el írni. Az Éjsötétje irodalmi körhöz tartozott, mint sokan mások e korból, akiknek szellemüket teljes egészében az éjsötétje uralta. Halálát végül valszleg az okozta, hogy megállt a szíve.

c) Az író 1912-től 1914-ig született. Barátai szerint a Nyugathoz tartozott, a padtársam szerint Észak-pesthez inkább. Szinte minden művét maga írta. Néhányat el is olvasott.

Tudom, hogy kissé erőltetett lett a feladatsor, de ugye sikerült helyesen megoldani?

Amúgy meg: ha a szövegértés már érettségin felmerülő feladat, az én példáim igenis helytállók.

Zsül

A precíz emberre vulgárisan azt szokták mondani, hogy a sz*rt is az élére állítja. Zsül nem ilyen. Zsül előbb tájékozódik a netes lehetőségekről, aztán függvénybe ágyazott függvények sokaságával terhelt excelben megtervezi a műveletet, majd végül az élére állítja - de micsoda különbség! Micsoda különbség!

Zsül az a típus, aki felkelés után felpattan az időkép.hu-ra (hangsúlyozom, nem időgép, hanem időkép!) és még mielőtt felhúzná a redőnyt, meglesi a hálón, milyen időjárás várható.

Roppant tájékozott, gúgli-széles látókörű, enyhén informatikai beütéssel rendelkező hímnemű edény. Olykor közlekedő edény is. Többnyire szeret gyalogolni, aminek hangot is ad (a trappoláson túl). Nekünk néha az agyunkra megy, de hobbi szinten inkább túrázni menne.

Mondjuk, hogy megszólalásig hasonlít a tökéletesre - aztán sajnos megszólal. És sokszor nem is az a baj, amit mond, hanem...

Én: - A Pityu komp akart lenni, de nem komplett.

Ő: - Hanem?

Egyébként érti ő a viccet, csak nem szereti. De amikor békazenét hallgattunk, és egy brekusz mindig előbb kuruttyolta el magát, mint a kórus, Zsül megjegyezte: "ennek biztosan korai hangömlése van".

Zsül mindent tud. Olyan, mint egy kétlábonjáró lexikon, csak az ember ne akarja felcsapni középen, hogy belelapozzon. Tekintetéből kiolvasható, hogy nincs tekintettel másokra véleményformáláskor. Megmondja a tutit. Akár azt is, milyen hajsütőt érdemes venni. Persze csak a tények mentén, a műszaki adatokra hivatkozva.

Érzései rejtettek. Még az sem biztos, hogy ő tud róluk.

Zsül komplementer Belyával.

Egyikőjüknek sem könnyű.

Sziacica

Ködös délután, kissé elvont állapotban próbáltam kinyitni Plüss Úr albérletének ajtaját, mikoron is felém sétált egy kóbor macsakállatka, és én vidáman köszöntöttem őt, hogy "Szia, Cica!" Erre a macsesz visszanyávogott, és meg sem várva a reakciónkat, már ment is befele a lakásba.

Természetesen nem vágytunk önjelölt háziállatra, így pillanatok alatt kitessékeltük. Van elég pet a házban: pókok, hangyák, miegymás.

Másnap az erkély előtt elsuhanni láttuk a már ismerős cirmost, és meg is jegyezte Plüss Úr, hogy "nézd, ott a cica" - mire a kóborkandúr azonnal felkapta a fejét, és már nyomult is befele az erkélyen (földszinti albérletek átka). Ismét erőteljes kommunikációs eszközökkel tudtunk csak ráhatni, hogy hagyja el bájos otthonunkat.

Ezt követően távoztunkkor találkoztunk cirmivel, amikor zártam az ajtót, és kezdtem is neki magyarázni, hogy "Szia Cica, tudod, ez nem a te otthonod, és mi nem vagyunk a gazdáid..." - de ő ideges nyávogással félbeszakított, és vélhetőleg azt kívánta az ismételt miákolással tudtunkra adni, hogy márpedig ő mégis be akar jutni a lakásba. Állt ott értetlenül a csukott ajtó előtt, mi meg otthagytuk.

A lépcsőfordulóból visszapillantva azt láttuk, hogy 2 perccel a távozásunk után még mindig ugyanabban a meggörnyedt pózba merevedve várakozik, hátha visszajövünk és csak egy rossz vicc volt az egész. Aztán beengedjük, és irány a tejjel-mézzel folyó Kánaán.

De nem mentünk, sőt...egész hosszasan nem voltunk otthon, és csak találgattuk, hogy mire visszaérünk, vajon ott találjuk-e még púposkodó kedvenctelenségünket.

Mivel nem tudjuk az állatka nevét, én csak úgy emlegetem, hogy a "Sziacica" - mivel erre hallgat. Sziacica - a Hello Kitty magyar megfelelője.

Most akkor van egy cicánk, ami nem a miénk, és kézzel-lábban hadakozunk ellene, de ő egy kissé nehéz felfogású.

Szerencse, hogy kóbor medvék és más vadak nem járkálnak a környéken, mert akkor nehezebb volna a dolgunk.

Így is kénytelenek leszünk befogadni néhány szúnyogot, mert likas a szúnyogháló. (Nem kizárt, hogy Sziacica akart bejutni rajta, aztán nem sikerült, és kiszakította a kis karmocskájával.)

Semmi bajom a macskákkal, de ha már demokrácia van, szabadjon megválasztanom a saját házikedvencemet...

Belya

Belyával egy régi-régi, távoli univerzumban ismerkedtem meg, valahol a Guttenberg-galaxis szélén. Akkoriban, mint szegény diákok, faltuk a könyveket. Lapról lapra tengettük létünket és tudatunkat. Együtt botladoztunk az ingerküszöbökben a pszichológia szigorlat táján, együtt fedeztük fel a nyelvészet örömtelenségét - "just bor you". Rettegtünk közösen a tanszékelőtől, aki nem csupán viccként alkalmazta a

jöjjön közelebb,

még közelebb,

legközelebb

vizsgáztatói fordulatot.

Mindig az élet napos oldalát néztük - igaz, hogy a borúsról.

Belya pesszimistább, mint Woody Allen, és sokkal inkább nő is.

Jelmondata, hogy a félig üres pohár is kiürül egyszer. Vagy eltörik. Vagy ellopják. Vagy főbe lövik. Vagy stressz hatására magától is belátja, hogy sosem volt benne víz.

Nem esik pofára - annak is csak mellé tudna ugyanis.

Az emberek azt mondják, hogy "lesz még rosszabb". Belya szerint sosem volt még ilyen rossz, és ez egyre csak fokozódik.

És ebben a megmagyarázhatatlanul negatív közegben leledzik és bimbódzik az egyik legagyamentebb humor, amelyet eddig sikerült megismernem. Remélem, másokkal is rongálhatok vele blogon át. Legyen mindannyiunknak egyformán rossz.

Plüss Úr

Hogy lehet, hogy minden nő valami fehér BMW-s hercegre vágyik, akinek duzzadó izmai átütnek a laza ing szövetén. Egy elbűvölő, jómodorú, magas, jóképű, ellenállhatatlan sármőr pillanatok alatt meg tud szédíteni bármilyen nőt. Ha némi pénz és humor is járul mindehhez, aki meg pláne e herceg előtt hever a világ.

És ha mindenki, de tényleg mindenki eldobja az agyát egy ilyen pasi láttán, akkor miért gondolja az illető csaja/barátnéja/szeretője/felesége, hogy a fickó nem lép félre sosem, mikor bárkit megkaphat?

Világmegváltó tini koromban ábrándozhattam utoljára arról, hogy mi lenne, ha a rút paneltorony fogságából megmentene Bözskefalva hőse, aki vagány, menő, fergeteges humora van...stb.

Azóta eltelt pár év, és rá kellett jönnöm, hogy a nagymenő vagányok többnyire magukba szerelmesek, és csupán elviselik a rajongást.

Ismerek olyan testépítő arcot, aki mindig más kocsival és nővel jelenik meg, de esküszöm: én sem az autóit, sem a nőit nem bírom megkülönböztetni egymástól. Ő is biztos úgy csinálja, hogy mindenkit nyuszinak hív, a kocsikra meg valami matricát ragaszt megkülönböztető jelzésként.

Tudom, hogy alapjáraton mindenki igyekszik kitűnni a tömegből, egyedi lenni...stb. Nálam minden különösebb megerőltetés nélkül alakult úgy, hogy enyhén különc szemléletem fejlődött.

Biztosan gyermetegnek hat, de nekem a legfontosabb, hogy a pasim legyen egyszerűen csak plüss. Egy plüsslényt simogatni kellemes, hozzábújni mennyei. A plüss ott ül az ágyad szélén, ha beteg vagy, látja, ha sírtál, és mindig jókedvre derít. Ad egyfajta biztonságérzetet.

Lehet bármilyen színű és méretű. Kis vicces figura, ami mindig jókedvre derít.

Plüss Úr az én "kabalamacim", aki már egy éve osztozik a kalandjaimban.

Rokonszenves, kedves, és hozzám hasonlóan eltolt a humora.

És persze minden úgy kezdődött, ahogy ez a plüsskönyvben lenni szokott megírva: egy szép napon Plüss kinézett engem a képeskönyvből, és jelezte, hogy szívesen lenne a plüssöm.

Találkoztunk. Megvizsgáltam. Körbejártam. Megfigyeltem, és hozzábújtam. Természetesen utóbbi döntött. Fontos, hogy egy plüsshöz kényelmes legyen. Nos, én még ilyen kellemes plüssölelést nem éreztem azelőtt. Szóval elfogadtam.

Merthogy egyes elméletek szerint a plüss választja ki, kihez akar tartozni, és ahhoz aztán többnyire ragaszkodik is.

Plüss Úrról ódákat tudnék zengni (Óda a Nyugati Plüsshöz - Shelley nyomán), de nem óhajtom őt versenylóként futtatni, vagy fényezni. Plüss egyszeri és megismételhetetlen - s leginkább erről lehet könnyedén felismerni bárhol, bármikor.

Metallica

Már korábban is szerettem volna alapítani egy csajos rockbandát Brutallica (magyarul: brutál ica) néven, de Metál Lady után valahogy mégsem...

Vashiányomat metál bevitellel pótolva elzarándokoltam a Puskás Ferenc Stadionba, hogy meghallgathassam a

koncertjét. Eleinte kicsit aggódtam a többnapos esőzések kapcsán, mert valahogy furi lett volna egy rakat kopaszodó, sörpocis ősrocker között lesni a vizespóló versenyt, ha elered a zuhi, de szerencsére a vihar elkerült minket. Csak a színpadról záporzott alá a nézőtérre a gitárhúrcsépelés hangja, de ettől - és sok minden mástól - csak még inkább megittasodott a közönség.

A népsűrűség elérte a lélektani határomat, de a tömeg közelsége nyugtatólag hatott rám: tudtam, így nem eshetek el, szorosan tartanak, helyem sincs kidőlni a sorból.

Szerencsére nem kellett harcolnom az életemért - nem úgy, mint pár éve a Sex Pistols koncerten, a Sziget nagyszínpada előtt.

Itt kérem rendes, normális zúzás folyt, enyhe lökdösődéssel kísérve. Ráadásul ott, ahol én álltam, nem is igen lett volna esélye senkinek sem elérni engem. Mögöttem Plüss úr alkotott egyszemélyes élőfalat. Tőlem balra egy baráti társaság 2 pasi + 1 csajszi felállásban védte a sikongató hölgyet - aki nem félelmében visított, hanem... Jobbra tőlem az óriások elvarázsolt erdeje nőtt ki a földből hirtelen vagy 2 méter magasnyira, ugyanis 3 ultramagas, kosarazó méretű fickó örült a zenének. Szerintem ők intézték el, hogy ne legyen eső, mert ahogy felnyúltak az égig, csak lelegelték a viharfelhőket. Amikor mellettük el akart húzni egy kiscsávó, ránevettek, hogy - idézem - "hova akarsz menni, Frodó?"

Az egyetlen negatív elem a közelemben egy széle-hossza egy 150-es húsgolyó volt. (És akor a 150 jelenti az alacsonyságát, szélességét és súlyát egyaránt. Mindent, kivéve az IQ-ját.) A kötelezően kopasz, nyomott orrú, hurkás tarkójú, enyhén bűzölgő figura amolyan igazi focidrukker típus volt, s még abból is az ostobább típus. Akiről nem hinnéd el, hogy valóban létezik, és nem csupán a karikatúrák főszereplője. Ez a pasas nem fikció volt, mert ilyen hülyét kitalálni sem lehet! Amikor a koncert előtt hangolták a zeneszerszámokat, már fújolt a csávó, hogy miért kell szórakozni, miért nem lehet normálisan zenélni végre? Erre az egyik langaléta srác felhomályosította a focidrukkert, hogy épp a technikus dolgozik a beállításon. A drukkerarc erre kifütyülte a technikust, hogy az húzzon el onnan, mert miatta nem fér fel a színpadra a Metallica.

Aztán, mivel a koncert nem kezdődött el pontban 9:00-kor, szurkolónk rázendített, hogy ilyen is csak Magyarhonban fordulhat elő, és hülyének néznek minket...stb. Majd váratlanul felzendült szájából a "Gyurcsány, takarodj!" -örökbecsű. Ennyi erővel persze lehetett volna a "hülye a bíró" vagy a "hajrá zöldek / lilák".

Legnagyobb mázlimra az ürge az első akkordok hallatán elindult befele a tömegbe, amely elnyelte őt. Vagy felaprította. Ki tudja? A lényeg, hogy nekem kellemetesebbé vált rögvest a környezetem.

Ezt követően már csak a zene volt a főszereplő. A show nagyszerű volt: a jó, a rossz és a csúf feledhetetlen képkockáival (végjáték) indult a buli. A nagy kivetítő elsötétülése után pedig megérkezett a banda. Fergeteges dob- és gitárjáték... Nothing else matters. És még közös éneklés is volt. James kérte a magyar közönséget, hogy énekeljük vele az utsó számot, és nem baj, ha nem tudunk énekelni, mert ő is milyen karriert futott be így...

11 éve jártak legutóbb Budapesten, és ki tudja, mikor jönnek legközelebb, ha egyáltalán...így aztán mindenképp megérte megnézni őket, még akkor is, ha egyébként nem vagyok egy meggyőződéses és hithű metálos.

A buli jól sikerült. Kedvet kaptam Szigetelni is, bár még nem látom a jövőt. Fogalmam sincs, mit fogok csinálni augusztusban, és lesz-e egyáltalán olyan koncert, amiért annyira meg leszek veszve, hogy kicsengessem az immár igencsak borsosnak számító napijegy árát.

Végső stádium

Nálunk már megvolt a "jaj-istenem-jaj" periódus a munkaalkalmassági orvosi vizsgálat során, amikor is mindenkit munkárafoghatónak talált a dáktörbácsi. Ez azért nem kevés szomorúságra adott okott kollégáim körében.

A doki szerint annyira gyönyörű a vérképem és vizelet laborom, hogy érdemes volna bekereteztetni. Olyan precíz munkatárs vagyok, hogy ahol az érték 50 és 70 között megfelelő, ott az én adatom kerek 60.

A szívhangom jó, a tüdőm nem szörcsög, a nyirokcsomóim boldogok és tökéletes méretűek. A vérnyomásom 100/60. Hát mi kell még?

Persze az neki sem szúrt szemet, hogy a szemészeti leletemen az áll: Szabó Ildikó - férfi.

Mondták már, hogy a szem lélek tükre, de nem hittem volna, hogy ennyire fejlett a technika. Egy sima látásvizsgálat kimutatta, hogy pasi vagyok. Plüss úr ezt többszöri behatóbb vizsgálat után sem tudta megállapítani.

Mit lehet erre mondani? Azt mégsem, hogy a szemészeten elnézték a dolgot.

Amúgy mindig is érdekelt, mit vesznek figyelembe egy ilyen munkaalkalmasságin. Főleg a látásvizsgálaton. Ha valaki főnök, nála pl. fontos, hogy tudjon szúrós szemmel nézni, és össze tudja vonni a műveleteket és a szemöldökét. Nekem csak elnézőnek kell lennem munkaköri leírásom szerint, továbbá jó szemmel kell nézem a kizsigerelést - ami nem egy műtéti művelet.

Gerincvizsgálatunk nem volt. Nehogy kiderüljön, ha valaki gerinctelen közülünk.

Segond, én úgyis eljárok jógára, biztosan jó a tartásom. Bármilyen napszakban, bármilyen alkalmatosságon tudok ultragörbén ülni. Specialitásom. Olyan védjegy ez, mint Mathias rex hollója. Amikor divatba jött a fittball, és kolléga ajánlotta, hogy foglaljak rajta helyet, tutira kiegyenesít, én olyan kampós háttal csüccsentem rá és tartottam meg egyensúlyomat, hogy öröm volt nézni.

Illetve mégsem. Nem vagyok büszke erre a tehetségemre.

Gerincesnek lenni jó. És fontos, hogy ki tudjuk húzni magunkat - akár a munka alól, akár munka közben.

Albi

Az új albérlet vélhetőleg jó hely lesz.

Már első ottjártamkor megjelentek a szuicid hajlamú mészvázas kollégák, akik épp előttünk akartak átrohanni a kapubejárónál. Arrébb mentettem néhány kis csiguszkát, nehogy a tapossa laposra akció részesévé, kifejezetten elszenvedőjévé váljanak.

Az ajtó előtt rendszeresen látni szoktam egy csigálatosan gyönyörű, kis nyálkás puhatestűt, amelyik ott szokott várni a lábtörlőn. Most vagy olyan lassú szegény, hogy napok óta nem bír arrébb araszolni onnan, vagy beleragadt a lábtörlőbe, vagy tényleg a mi kis háziállatunk szeretne lenni. (esetleg simán öngyilok)

Ilyen esős időben öröm nézni, ahogy reggelente össze-vissza "rohangálnak" a környéken.

A múltkor hallottam, hogy illegálisan fogtak be éticsigákat, és a felmentő hadsereg csoportos szabadonengedésüket tervezte. Elképzeltem, ahogy néhányszáz csiguszt kitesznek egy rönkre, és mondják nekik, hogy "huss! szabadok vagytok" - azok meg csak néznek a két szép szemükkel mindenfele. Nem kevés időt kell várnia a green team-nek, ha meg akarja várni, amint eltűnnek a "vadonba visszaengedett állatok természetes élőhelyükön"...

Macondo - vízi állapotjelzés

Esik. Akárcsak a forint árfolyama.
Napok óta úgy ébredek reggel, hogy biztos még este van, máskülönben miért lenne ilyen sötét?

Lehet, hogy 1-2 nap múlva bevezetik a BKV új hajójáratát a Soroksári úton. Már ma is akkora volt a pocsolyásodás mértéke, hogy egyes szakaszokon vízibuszt játszott a 23-as jármű. Akkor majd lehet vizisíelni - csak a busz mögé kell kötni egy kötelet, ráállni két lécre, és hajrá!

Zsül ilyenkor kezd úszóhártyákat növeszteni.
Mondtam is neki múltkor, hogy ha már kezd viszketni a füle töve, akkor menjen állatorvoshoz, mert elkezdenek nőni a kopoltyúi is.
Mire visszakérdezett, hogy - idézem - "Hát akkora állat vagyok én?"
Szerinte a kopoltyú még jól jöhet, amekkora sz*rban az ország. Ami még önmagában nem lenne baj, ha nem hullámzana.

De szerintem Zsül nem egy nagy állat. Elvégre a tetü sem nő nagyra. Persze őt nem lehet tetvekhez hasonlítani (még kikérnék maguknak).

Amúgy meg igaza van: ebben az uruszágban nem árt kopoltyúsnak lenni. A gond csak az, hogy a halak gerincesek...sokan meg nem. (És most nem Zsülre gondolok)

Hála a mázlinak és a sok fentről, áldásként jövő víznek egyrik reggel végre sikerült megvalósítanom a buszról történő tényleges leszállást. Mostantól tehát egy földre pottyant angyalka vagyok.
Éééés akkor az úúúúgy történt, hogy a csúszós lépcsőn lefelé indulva, rajzfilmfigurákat megszégyenítő ügyességgel dobtam egy seggest.
Kész szerencse, hogy nem álltam neki diétázni, mert farral tompítva nem volt olyan brutális az esés, mint amilyennek tűnhetett. A BKV törzsközönsége 10 pontot adott a mutatványra, de biztosan durván nézett ki a művelet, mert senki sem mert nevetni. Ütődött lettem.

Igaz, csak a ruhám bánta: a kardigánom átalakult homeless szürkévé. Hallottam már, hogy az iszapfürdő jót tesz, de vajon egy reggeli dagonyászás is feldobja az embert? Vagy ruhán keresztül mégsem elég jó a hatásfoka?

Esendő az ember. Meg a csapadék - minek hatására az ember is.

Baleseti jegyzőkönyv nélkül is megállom a helyem. Otthonosodásról szó sem lehet. Az irodában buldogan verem a billentyűzetet - olykor meg magamat a földhöz a tömegközlöködésben.

Remélem, Plüss Úr autójába majd sikerül esetlenül beszállnom délután.

Hiába, "a tavasz jót tesz az agysejteknek - gyorsabban pusztulnak"...

De ha elegünk lesz már az esőből, csak kiküldöm szigorú nézésű felettesemet, hogy pillantson rá a felhőkre, s azok megjámborulva elkullognak majd szégyenükben. Avagy nem. SZegény békés barifelhők csak még jobban megijednek a félelmetes nézéstől, és sírva fakadnak.
Hmmmm... akkor ezt a rizikót nem vállalhatjuk. Főnök ide vagy oda, ne nézzen szigorúan az égre. Elég, ha irodában belül gyakorolja a szemmel verést.

Édicsiga

Álmodj szépeket:
éticsigás réteket!

Melyik a legédesebb állat?
Az éticsiga.

Megy a csiga haza...

Esztelen szeretem a csigákat, a meztelent kivéve. Mert sokat érnek. Nem csupán védettállatságuk okán, hanem szezonjuk közepette is. Van, aki sokat ad értük. Fransziák példul.

De én nem az ínyenc konyha híveként szeretem őket. Mint kisállattartó, úgy vélem, a csiga a tökéletes házikedvenc, mivel

• csöndes


• nem rohangál össze-vissza a lakásban, szétzúzva mindent


• egy kevés zöldség/gyümölcs, egy pár csepp sör, és boldoggá is tettük


• nappal alszik, estére felkel, tehát mire hazaérsz hozzá, magához is tér

Lehet ennél ideálisabb pet?

Tartása egyáltalán nem költséges, és annyi szeretetet képes adni, amennyit csak enged a nyálka.

Nem furi, hogy gyerekként még mindenki imádja őket, aztán amikor felnőtté válik, már undoretto meg gusztustalan számára az a kis kedves lény, amelyik minden könyvében ott díszelgett, halomba gyűjtöte őket a játszótéren...stb.

Éljenek a csiguszok! Csigabigámiát!

Hermafordítva.

És vajon vannak meleg csigák? - Nyáron mindenképp.

Csigálatosan szép napot Nektek!

Baromságizmus

Ájti herceg - a minden6ó.

Öntetszelgő kollégám úgy gondolja, hogy ő lett az Atyaúristen, pedig én csak a hülyesége kapcsán szisszentem fel, hogy "Atya-úr-Isten".

Megérkezett a várva várt ellenszerves kolléga a csapatunkba. Mindenhol van ilyen, így törv.szerű volt, hogy ide is betegye a lábát. Eddig túl jól kijöttünk egymással. Szinte már-már kibillentünk egyensúlyunkból, s valóban szükség volt egy segítőkészségtelen munkatársra. Aki elküld az iroda másik végébe, ha gondod van. Aki meg sem hallgat. Aki érezteti veled, hogy felesleges vagy, a munkád értéktelen - főleg az övéhez viszonyítva. Aki csak önmagát képes fényezni (akkora sötétséghez kell is a fény). Aki mindig mindenkinél mindent jobban tud. Aki a legelfoglaltabb. Aki a legokosabb. Aki még annál is szebb, mint amilyen okos, pedig az teljességgel képtelenség. Aki a leghumorosabb. Aki egymaga is elvezetné a céget (a szakadékig, s még tovább...). Akinél mindig készen van a válasz, miszerint a computer nem rossz, minden a te hibád. Akivel el lehet beszélgetni - a saját dolgairól. Aki megértően tekint - saját magára. Aki tulképp a teremtés koronája. Egy kincs. És mint ilyet, a föld alatt illene rejtegetni. Mondhatni, alávaló.

Amolyan IQ harcos, szájhős, sosemvoltmacsó.

Képes vérre menően vitába keveredni bárkivel, aki épp nincs a helyszínen. Bátorsága nem ismer határokat. Rendre merné utasítani a takinénit is, ha egyszer találkozna vele.

Ahogy mondani szokás, kisebbségi komplexuma van. (Ez nem egy nemzetiségi építmény.) Kompenzálja. Helyesebben hiperkorrigálja.

Ismerjük azt a "magyar fajtát", aki mindenen felháborodik, mert ha

hosszú a sor, az a baj,

ha gyorsan sorrakerül, az a baj... és sorolhatnám tovább a Belga dalszöveg mentén.

Kiskakaskodó szemétdombkirályok.

Semmi nyugodt őserő.

De conclusiot vonva: minden munkahelyen előírásszerűen tartani kell egy ún. rosszkollégát. A HR-esek hirdetésfeladáskor erre fokozottan ügyelnek is, hiszen így növelhető az összetartozás a többi munkatársban. A csapatszellem erősödik, ha van ki ellen felsorakozni. Végre lehet véleményegyezés az amúgy kibékíthetetlen ellentétek között is: egyként utálhatják a rosszkollégát.

Milyen szép is az össztartás / összetartozás.

Mese az ifjú Ájtís hercegről és a gaz takinéniről

Élt 1 x 1 ájtí herceg, az informatika tündöklő égisze alatt. Tudása vetekedett főnökének adatbázisával, megjelenésre délceg volt - a photoshopnak hála -, s büszkén tagadta le, hogy mind az iwiw galaxisában, mind a facebook ultramodernségében tagja a sosemvoltmacsók / neverbeenhandsome klubnak.

Szikrázó értelme egy nap megvilágította a legsötétebb zugban feledett szemetes vödröt, s amint így fény derült a rémes tettre, ájtí hercegünk nagy felindulással támadott vala a gaz és orv takinénire, aki épp nem tartózkodott a helyszínen.

Merthogy mi az már, hogy nem DEL segítségével ürítik a kukát, és meg az hogyvan az, hogy nem teszendik vissza a fele királyságot jelentő íróasztal alá, csak csupán úgy arról alul tészendik más kézről, hogy ne essen dobásra. Ej, hát ez így nem mehet tovább! Mivé fajul ez a világ, ha nem marad benne rend, logika, fegyelem?!

Erős felindulásában majd hogy nem írt is egy programot a takarítás korszerűsítése mikro környezetünkben pályázat kiírásra, de aztán inkább elvetette az ötletet. Túl jó lett volna az a pór népnek. Még nem ért fel mindenki az ő szellemi szintjére, s az időnek meg kell érnie rá, hogy az alkotást befogadja a társadalom...

Ájtí herceg tehát kifogásolta, hogy kukája nem került a megfelelő helyre (Hófehérke mellé). Ő maga, mint belevaló fickó ezt érthető mód nem bírta megemészteni. Megfogadta, hogy figyelni fogja álruhából a takinéni gaz ármánykodását, amellyel kizökkenteni kívánja őt napi munkavégzéséből. Ha még egyszer rajta kapja a szemetesvödör áthelyezésén, akkor ő is át lesz helyezve. Egy másik céghez. Vagy másik naprendszerbe. Vagy másik ájtí rendszerbe. Vagy másik galaxisba. Vagy másik máshova.

Óvakodjon hát mindenki az informatika urának égtelen haragjától! Mert egy vírussal eltörli a föld színéről az egésznapi munkánkat! A backup kazi kidobásával eltüntethei a nyomokat. A takinéni szidalmazásával kiélheti kisebbségi komplexumából adódó frusztrációját. (Ez spec jó dolog nekünk - rossz a takarítónőnek)

A kukának pedig kérem megvan a helye. Közvetlen a hapci mellett. (Ha beleszagolsz, lesz hapci, az tuti.) De most komolyan! Rend a lelke mindennek. Egy olyan világban, ahol minden 0-1, számít, hogy a kuka nincs a helyén (0) vagy ott van (1). Egyéb opció nem létezhez kérem! Kibúvó keresünk, hogy ott van, csak egy kicsit arrébb mászott? Hát azt hogyan értelmeznénk a kettes számrendszarban??? Nem kérem, ez lehetetlen! Tessen csak szépen a helyire tenni az eszközöket. Az eszköznek az eszköztárban a helye. Nézet menü / lenyíló eszköztár / eszközök beállítása. És akinél van szokásos eszköztár, az ragaszkodik hozzá.

A világ végtelen - akárcsak a hülyeség.

Tanulság:

"Az értelem csodákra képes. A hiánya mindenre."

Kedves kollégák

Dear Colleagues,

Please, do not crucify me because of printing and working as a little angel.

Multicég, kell inglis és magyar verzsön is, szóval tehát:

Kedves Kollégák!

Kérlek, hogy ne feszítsetek keresztre, amiért nyomtatok és dolgozok, mint a kisangyal. Merthogy épp csak a munkámat végzem, vagy valami olyasmit próbálok tenni, hiszen bélből és fizetésből élőként nagy súllyal esik latba, hogy vajon mennyire megfelelően ténykedek day by day azon a gyönyörű munkahelyemen, a házfalra néző irodában.

Szerintem annak a munkatáskámnak a legjobb, aki elkapott valami vírust a kiküldetésén, és most sz*rik bejönni. Otthon őrizni Winston Churchill monogramját is sz*r, meg itt poshadni se jó. Mert itt a közelgő telihold hatására előbújt a kollégákból az állat. Egyesekből csak a bolha, másokból a farkas, megint mások meg úgy farkatlanok, ahogy vannak...

Kivételesen újabb értelmi favágásban veszek részt: kézikönyveket nyomtatok, állítok össze és postázok. Nem túl érdekfeszítő, de aki ismeri e szakma szépségeit, annak...

...annak meg aztán maga a rémálom.

A cég rengeteg, több mint sok nyomtatót birtokol, s én ebből csak egyet foglalok, de valahogy épp mindenki arra óhajtna nyomtatni.

Már megszoktam, hogy külön engedélyt kell kérnem még a takinénitől is, ha valamit csinálni szeretnék, de most hiába adták áldásos beleegyezésüket, valahogy mégsem boldogok. Talán frusztráltak attól, hogy látják, más mennyit melózik, míg ők... biztosan nem keveset munkálkodnak a cégnél. Sosem vonnám kétségbe mások érdemeit, ha van nekik. De amilyen lojális vagyok, még akkor sem, ha nincs.

És mindeközben az ájtís rendszergizda előadta, hogy ő sosem nyomtat, mert nem öl meg fákat, és mindent észben tart, vagy a gépén tárol.

Hmmm...miután 120 kézikönyvvel dolgozom, viccesen szerénykedtem azzal, hogy én is mind a 120-at ismerem fejből, de engem még sem adhat le hivatalosan a cég. (Illetve azt másképp hívják.)

De rendszargazda srác csak védte a fákat, meg green office...stb. Ő bizony nem vágott ki volna ennyi fát (ránézésre sem bírná ugyanis a fizikai munkát). Mire én: azért néhány tuskót csak kivágnál a cégnél, nem?

Ászom volt. Poénból. Ez ült. Az ájtís gyerek is. Nem szólt többet. Fél percen belül.

Hamarosan körbeküldök egy köremilt, hogy elkerüljem a munkabalesetet, és ne feszítsenek meg a megfeszített munkatempóm miatt.

Jó túlélést többi dolgozótársamnak!

JÓga

"Könyörgöm, akasszanak fel!" - indult a tegnap estém, és lőn. A kezdő jóga csoportban nagy volt a lógás. Lógtunk a szeren. Hívjatok csak batwoman-nek - bár úgysem fogok hallgatni rá.

Szóval eddig csak a költözés okozta fájdalmakat kellett eltűrnöm, de azt viszonylag jól bírtam, mivel kipihentem magam az iroda munka szépségeit élvezve, ücsörögve, computer előtt görnyedve, de mától szenvedhetek az izomlázzal is. A szükséges rossz-ga (jó-gából szabadon).

Van egy-két hímnemű edény is a társaságban, akik természetüknél fogva kevésbé hajlékonyak, mint a nők. Kisportolt, duzzadó izomzatú csodapasik ők, akik megfeszített erővel dolgoznak azon, hogy nyújtva tudják tartani a könyöküket, vagy egyenesen a gerincüket...stb. Az egyik gyakorlatnál hallottam, amint az oktató mondta valamelyik srácnak, hogy lazítsa el az arcizmát is. No, erre majdnem elnevettem magam, mert az ugrott be, hogy szegény ipse bizonyára csúnyán erőlködik, és vigyorgás helyett vicsorgás ült ki az arcára.

Ahogy elnéztem, ennek ellenére az instruktor hölgy szívesebben foglalkozik a srácokkal, mint velünk. Talán elnézhetjük neki, elvégre mennyire izgi lehet, hogy csak szavakkal meg tudja izzasztani a férfiakat. Csak annyit kell mondania, hogy xy aszana (és elnézést kérek, ha rosszul írtam volna!), és már verejtékezik is a csapat.

Mielőtt lótuszülésben foglalnék helyet a forgószékemen, azért le kell szögezni, jót tesz a mozgás. A gerincem hálás, az izmaim boldogok, én is biztosan hamar kibékülök a jógával.

Kőtözés

Ééééés akkor az úúúúgy volt, hogy...
a 7végén olyan dobozolást folytattam, amit Tóték is megirigyelhettek volna.
Péntek - még az előző napi jógától vidáman és elgyötörten nekiestem a nagy feladatnak: begyűrni a lakás mozdítható részegységeit cipős-, irodaszeres és egy dobozokba. "Meddig tartjuk a szerelmünket a tolltartóba zárva?" - 5lött fel bennem a kérdés, mint idézet, amit sosem értettem, de most...hogy ennyit pakoltam, és mindenfélét csomagoltam mindenhova...most sem tudom, mit jelent a mondat.

Szombat - verőfényes napsütés. A frizura még mindig tartós. De minderről fogalmam sem lehetett, mert én csak nyeltem a port.hu - mármint csak pakolásztam, takarítottam, és az elkövetkező 2-3 évre elég mennyiségű port kebeleztem be. Annyi poratkás táplálékkiegészítőt nyeltem, hogy éhes sem voltam egész nap. Valamikor késő délután jutott eszembe, hogy jé, hát enni is kéne néha. De aztán gyorsan elhessegettem az ilyesfajta gondolatokat, mondván: kinek van erre ideje?

Szóval szombaton átpakoltuk a dobozkákat a hegy egyik oldaláról a másikra, mintegy 10 kerületnyit költözve a XI.-ből az I.-be. Még a Veszprém-Barca is kiment a fejemből, pedig... pont nem jutott tovább kedvenc csapatom.

Vasárnap. No, arról nehéz volna intelligens, szép női módra mondani bármit is, mert csupán nyomdafestéket nem tűrő szókat vágnék a monitorhoz, márpedig nem érdemelte meg.
Igazából egy nagy várakozás volt az egész. Hogy egy nagy gondolkozót idézzek: Vártunk. Vártunk. Vártunk - és imádom Nagy Bandó Andrást.
Azonban nem érkezett meg a kisbusz, amibe végre befért volna a szétszedett ágy és a hűtő...stb. Szerencsére késő estére azért átjutottunk a nagyobb holmikkal is, és félhótan, félnótásan és félig már alva összeszerelésre került az ágy, kitakarítódott a WC és fürdő - vagyis a még aznap használni kívánt helyiségek.

(Nyelvművelő szakkör: a helység és a helyiség közötti egybetűs eltérést anno arról jegyeztem meg, hogy a helyiség pl. WC, a helység meg pl. Budapöst. Valamelyik tanaram mondhatta így.)

Hétfő: reggel 8-10 doboz feltépése után sem leltem az életmentő és napindító KV-mat. Az addig izomlázként a lábamban settenkedő morc felkúszott az arcomra, és letépte a mosolyt róla. Néztem ki borúsan a világba - eső esett, én meg Mission Impossible-ként értékeltem a napi pensumot, miszerint ki kéne pakolni, ki kéne takarítani, és el kéne tüntetni varázslói beavatk nélkül a szobában, és egyáltalán, mindenütt szarta szét heverő doboz és zacskó áradatot.

Kutyául vagyok - kidobom a tacskót. (Erről a poénról sosem tudom, hogy saját-e, de amilyen pocsék...még lehetne Belyájé is.) Helyzetre alkalmazott változat: rosszul vagyok, kidobom a zacskót. No, és kb. ennyire sz*rul voltam, mint amilyen sz*rok ezek a poénnak is silány siralmasságok.

Aztán vettünk néhány tiszítószert, mély levegőt, és nekiestünk az újabb porszívós, letörlős, felmosós verziónak, és valami megmagyarázhatatlan csoda folytán délutánra mindennel végeztünk. Beony. Sőt, még OBI-ba is eljutottunk este, hogy beszerezzünk valami polcos-rakodós alkalmatosságot meg egy-két törlőruhát az elhasznált készlet pótlására.

Beköltöztünk.
Éljen a hurrá!

Ennek örömére alig vártam, hogy hazajussak, lezuhanyozzak, hajat mossak és újra civilizált embernek érezzem magam - utóbbira még mindig várok.

Nos, ma reggel 6-kor ugrottam is ki az ágyból, hogy mehessek végre a nyugis irodai életemet folytatani a csodás munkahelyemen, és este elmehessek jógázni. Könyörgöm, akasszanak fel!
Merthogy jógán szoktunk denevérpózban fejjel lefele lógni a falról, hogy megnyújtsuk a gerincünket.
És ez kérem a kezdő jóga.
Nem tudom, a haladón mit oktathatnak? A továbblépők már nemcsak lógnak a falról, hanem repülni tanulnak?

Mindegy. A lényeg, hogy kikapcsolhassak. No stressz. No költözés. No woman, no cry.
No, megyek.