A nagy üléskeresés közepette találkoztam már a KFKI RMKI (Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének) vezetőivel, egy reklámügynökség fejvadászával, ma pedig a BME GTK ÜTI vár. Kalandozok, mint a honfoglaló mogyorók. Sose lehessen aztat tudni, merre vet az élet. Bárhol, bármikor lehet jó, puha, kedvező, komoly és megértő munkahelyet találni - csak aztán fel kell ébredni.
De nem akarok többé mostohagyermek-munkavállaló lenni, akit nem tartanak számon sehol - idézet a pénzügyesünktől. Merthogyha a feladatok kiosztásakor igenis ott vagyok a listájukon, akkor bizony az elszámolásnál se dobjon már le az a lista magáról! És ne mondják már, hogy bocs, de elszámoltuk. Magunkat. Pont te vagy az az egy, akinek épp nem jutott. Járni jár, de nem jut - alapon.
Emléxem azokra a szépemlékű, drága 7végékre, amikor szombaton és vasárnap is az irodában robotoltam lelkesen. Azok voltak ám csak a szép idők! Hova is mentem volna abban a hideg téli időjárásban? Hát nem jobb volt nekem itt ténykednem? Otthon csak a meleg tea és egy jó könyv, meg Plüss Úr várt volna, és tán néhány jó film. Az meg kinek kell, ha hasznosabb elfoglaltságot is találhat, nem? Na ugye.
Belya és Zsül teljes nemdrukkolása mellett próbálok egy kedves, szerető munkakörnyezetre lelni, ahol ha nem is becsülik meg, de legalább anyagilag időben és pontosan honorálják a ténykedésemet.
Hajrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése