Brains

Jajdeszeretem én a Brainst!

Voltam is koncerten nemrég, Bettikével, Plüssel Úrral és még sok más - számomra - ismeretlen emberrel.

Általában évente egyszer igyekszem megejteni egy Brains koncertelést, aminek mostanság a Dürer-kert szokott helyet adni.

Már vállrándítást sem imitálok a csapat standard késése kapcsán, mert tudom, hogy a buli úgyis kárpótol mindenért. És ez ezúttal sem volt másként. Egy zsúfolásig tömött teremben roptam a sok-sok kedves és néhány kedvetlen egyed társaságában az érthetetlen rap és raggie monológokra, amelyeket szerintem még Columbo (kériandrás) sem tud pontosan.

A zenét viszont élveztem - szinte úsztam a boldogságban. Helyesebben leginkább a sörben, a mögöttem bambán vigyorgó, márnemszomjas fickónak köszönhetően, aki bőkezűen osztotta poharából az áldást. Húsvéti locsolásokat megszégyenítő módon öntötte le először a kardigánomat, aztán - ahogy azt levedlettem - rögvest a pólómat és nadrágomat is. A hajam is kapott az áldásból.

Állítólag a sör szép fényt ad neki.

Vagy az csak a növények levelére érvényes?

Nagyjából 1-1,5 óra dance után csalódottan jegyeztem meg társaságomnak, minő rövid kis party volt ez. Rajtuk bezzeg nem ez látszott, hiszen már éjjel 2 felé közelített az idő... hmmm... elvesztettem az időérzékemet. Nem súlyos. Kezelhető.

Repül az idő, ha boldog az ember.

Át is értékeltem a mondottakat, és rájöttem, hogy tulképp nem volt rövid a buli, csak én mulattam túl jól.

Biztosan használt az egy szelet zsíroskenyér extra energiája, amelyet szigorú diétám közepette is kénytelen voltam beiktatni, hogy bírjam a kiképzést egész éjjel.

Vagy csupán a KV volt hatásos?

Esetleg a hangulat?

Fél 3-ra hipp-hopp otthon is voltunk Plüss Úrral, és sietős mosakodások után belehuppantunk az álomba, de rohanvást.

Rég volt már ilyen jó 7végém.

Köszi minden jelen- és résztvevőnek akár ismeretlenül is.