Miértek és mertek

Hogy miért is óhajtanék én megválni csodás autópálya-üzemeltető projekt asszisztensi munkaköröm szépségeitől?

1. mert bizony határozott időre szerződtettek, s az június végéig szól csupán
2. mert amolyan mostohagyerek vagyok a cégnél: ITE-snek MAÜ-s, MAÜ-snek ITE-s

Miért vagyok mostohagyerek?

1. mert a MAÜ fogadott ugyan örökbe (velük van szerződésem), de papíralapú főnököm és húsvér felettesem között nem különbség, de szakadék tátong
2. mert közvetlen felettesemtől csak munkát (és idegbajt) kaphatok, de döntést és állásfoglalást nem
3. mert így találták ki a vezetők

Olyan jó volna, ha lenne egy "gazdi", akihez tartozok. Aki nemcsak papíron kinevezett ez+az, hanem tényleges, potens felettes, utasítási joggal, meg persze döntési képességekkel. Elanyátlanodtam. Két cég között a pad alá...

Miért nem fogad örökbe az ITE?

Van ilyen szándokuk. Én kértem, hogy körvonalazzák mindezt, de olyan elmosódott körvonalakat vázoltak, hogy azt művészeti képzésen tanulhatták és nem mérnök hallgatóként. Én B10-es ceruzával sem tudok olyan elnagyolt satírozást véghezvinni, mint ők szavakkal e témában. Nagy kérés konkrét feladatkört és munkaköri leírást kérni?

Miért vagyok elégedetlen, ha egyszer...?

1. mert itt csak a bizonytalanság biztos 100%-ig
2. mert harcolni kell mindenért, ami jár, s tulképp nem is kérdés, hogy jár
3. mert egy kollégám jól fogalmazta meg a céges hozzáállást: nem tartanak számon sehol (kivéve, ha munkát kell kiosztani)
4. mert szeretném, ha ember- és munkatársszámba vennének
5. az elégedetlenség hajt előre (az irány nem biztos, hogy jó, de legalább haladok)

Miért vagyok ennyire álmodozó?

Nem vagyok az. Ha természetes, hogy reggel bejövök, és 5-ig dolgozok, akkor legyen természetes az is, hogy kifizetik. Ha természetes volt, hogy akár 7végén is dolgoztam, vagy este fél 10-ig robotoltam az irodában, akkor legyen természetes, hogy bónuszosztáskor nem maradok ki. Ha természetes, hogy a cégcsoport minden egyes élőlénye kap inflációkövető béremelést, legyen alapértelmezett, hogy a minden élőlény fogalmát maradéktalanul kielégítem én is, tehát járjon nekem is.

Miért váltanék, amikor az anyacég mégis örökbe fogadna?

Mert a fenti okok demoralizáltak. Bérből és lelkesedésből élő emberke volnék. És egyre fogy a lelkesedés, ha semmibe vesznek. Mondhatni, lelketlenedni kezdtem. Egész jól megy. Ja, és mert mindig lehet többre, jobbra vágyni. Szakmailag, anyagilag, emberileg.

Mi lesz eztán velem? Ki tudja? Meglátjuk. Blogba foglalom, amint értesülök jövőmről.