Mostanság nagy divat a paleolit diéta, és némelyik pasi tényleg úgy eszik, mint egy ősember, de én nem követem a trendet. Simán csak csökkentett kalóriabevitelen vagyok, és közben tekergetem tagjaimat jógázás fogalma mögé bújtatva. Igazán jól szórakozom, bár már nem a denevérlógással kombinált csüngős jógaórára járok, hanem egy aerobic felé közelítő verzióra, de élvezem. A fő a mozgás, meg a jó társaság, meg a fogyás. Vagy inkább formába lendülés.
Egyelőre nem éhezek, de néha sóvárogva tekintek egy-egy fagylaltospult felé, vagy mély sóhajjal felelek csak a finom milka csokik csábítására, és hiába mosolyognak felém a kedves kis péksütemények, nem török meg. Még. :)
Milyen furi, hogy ez egy olyan szitu, amikor a negatív előjelű dolgoknak örül az ember, pl. -1,5 kg. Ennyivel lettem könnyebb 1 hét alatt. Nem is akarom túlzásba vinni a dolgot, ez tán még az egészséges határon belül mozog. Kíváncsi leszek, hogy a következő hét elteltével mit fog mutatni a mérleg? - Fityiszt. :)
A legújabb őrületek között találhatóak a mínusz kalóriás ételek. Ami azért mókás, mert ugye úgy hirdetik őket, hogy ezekkel soványra lehet enni magunkat.
Erre csak azt az idézetet tudom idecitálni, hogy ha ez valóban igaz volna, akkor veszélyes lenne mínusz kalóriás ételeket enni, mert ha csak ebből állna az étrendünk, akkor szépen lassan teljesen elfogynánk a végére, hiszen minél többet eszünk, annál többet fogyunk. :)
Én inkább a madárétkezés híve vagyok. Egyrészt: mert csak csipegetek. Másrészt: leginkább madárhusit eszek, ha húst eszek. Ha eszek, leszek. Remélhetőleg egy jó pipi. Vagy buta tyúk. De hogy ki és miért akar madárnak nézni, erről egy másik bejegyzésben inkább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése