Elmentem ORVoshoz, de az enyém épp szabin volt, úgyhogy egy nagyonidős bácsihoz kerültem. Ahogy bementem hozzá, jeleztem, hogy én a másik dokihoz tartozom (hátha ki kell keresni a kartonomat, vagy ilyesmi), mire ő: "Tudom, különben ismerném." Oké. Jó kezdet.
Nagy büszkén meséltem neki a lázamról, a hányingeremről és a csodálatosan fájó torkomról. Utóbbit meg is tekintette, és nagy elismeréssel adózott torokgyullasztó szaktudásomnak, ugyanis rég látott ilyen csúful vörös torkot. Mondta is, hogy "a lidocaint foghúzáshoz használják, mert olyan erős, úgyhogy nekem is olyan gyógyszert ír fel, amiben van lidocain, hogy érzéstelenítsen kissé". Kissé én is begyulladtam, hogy a torkom ennyire begyulladt, de ez csak egy kis megfázás - vagy vírus, vagy akármi más - túl fogom élni. Majd a doki utasítása szerint öblögetni fogok kamillás vízzel, és kétszer is megfontolom, mit nyeljek le és mit ne. Traktort semmiképp sem. Legalább is most nem menne...
Dáktörbá mondta még, hogy ne igyak semmi barnát. Őszintén szólva nem állt szándokomban. Aztán kifejtette, hogy arra gondolt: ne igyak kólát, kávét, teát (!), max. vizet, gyümilét (a vitaminok miatt), és némi levest.
Ja, és sokat kell feküdnöm, csöndesen, magányosan...ó, jaj, azt hiszem, ez az egyik legnehezebb feladat, amikor úúúúúgy, de úúúúúgy mennék dolgozni. Annyi minden/ki érdekessel találkoztam az EY-nál, és hiányoznak az új feladatok, új kollégák, no meg a napi forrócsoki. Meg is kértem "Mókust" (közvetlen munkatársam), hogy tegye félre nekem a munka egy részét, meg persze a napi KV / forrócsoki adagomat, különben vissza sem megyek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése