...egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legkisebb királykirálykisasszonyka, aki Kerékpárország legszebb hölgye volt. Nem is kellett sokat várnia a kérőre, mert a méltán híres Biciklikirályság legkisebb királyfia mélységes boldogságba esett vele, és jó alaposan megkérte a kezét. Mit volt mit tenni, ha már a fiatalok ilyen jól "kirafinálták magukat", mindkét királyi család meghajolt az ifjú pár akarata előtt, és lett hetedhét országra szóló lakodalom.
A mi mesénk pediglen itt kezdődik, ahol általában a kurta farkú malac is feladja a túrást, mert nem dolgozik túrórában a mese végeztével tovább.
Ádám királyfi és Viki királykisasszony még idejekorán tudatta a sokaságot házasságkötési szándékáról. Plüss Urat és engem január magasságában invitáltak meg, amikor még olyan távolinak tűnt az augusztus, mintha a nyár csupán illuzió volna...
Ahogy telt-múlt az idő, egyre közeledett a "nagy nap", nem győztünk egyik kreatív ötletből a másikba csapni, hogy két ilyen bicikliért lelkesedő ifjút, mi mindennel lephetnénk meg, ami még nincs meg a királyságukban.
Vettünk először is egy ötletet, de azt később elvetettük.
Később azonban az idő szorításában beszereztünk egy törölközőszettet, hogy életük végéig tisztán állhassanak egymás előtt - legalább zuhanyozás után.
A törölközőkre pediglen biciklis mintát hímeztettünk az udvari kreatívszeméllyel nagy titokban.
Majd vettünk pediglen egy teáskészlet, amelynek darabjaire mindenféle alkatrész került, magára a kannára meg egy komplett, egész kerékpár. A készlethez illő teafiltertartót és konyharuhát is kerítettünk. A legmívesebbnek azonban minden ajándok közül az édes élethez vezető könyvecske bizonyult, amelyet hosszas gyűjtőmunkával sikerült csokorba szedegetni. Az év minden napjára egy-egy ínyencség receptjét, a nők sütőerejének varázstudományát zárja egy helyre a füzetecske.
Midőn mindezzel megvoltunk, a mi részünkről megtörtént minden előkészület, nem is akadt több teendőnk, mint várni a lagzit.
Előtt persze még egy legénybúcsút és leánybúcsút is beiktatott a vőlegény és párja, annak rendje és módja szerint, ahogy azt a hagyományőrzés megköveteli. A legénybúcsú igen jól sikerült, a legényéleten kívül csak egy fényképezőgép veszett oda az esten.
A leánybúcsúról már nem tudok nyilatkozni, mert bizony azon nem tudtam jelen lenni.
Aztán váratlan hirtelenséggel már ott is álltunk a polgári esküvő helyszínén Nagytarcsán, talpig csiniben, gyöngyöző homlokkal, és vártuk a csodaszép menyasszonyt a jóképű vőlegénnyel.
Jöttek is, kék lovon, szép ruhában, mosolygós-boldogan, mindenki legnagyobb megelégedésére. A fiatal pár nem volt többé már vőlegény és menyasszony, de lettek aztán férj és feleség a boldogító igen kimondása után. Kissé szemérmes csókot váltva, megpecsételték egymás és saját sorsukat a holtodiglan-holtomiglan rögös útjára lépve.
Az útra lépve tovább botorkált a násznép dögös magassarkúban dugványozva végig a gyöpöt, hogy ültetni lehetett volna nyomukban haladva.
Az evangélikus egyház ünnepi áhitattal töltötte el mindeneknek lelkét, és énekkel tarkított imádságunk szállt, szállt fel az égig, hogy ott is örömmel lássák, két szív vált eggyé egy fogadalom által. Bár a keresztyén egyház ódzkodik az áldozatbemutatástól, virágszirmokat dobáltunk a templomkapun kilépő párra, így téve boldogabbá a házasokat, boldogtalanná a növényeket.
Talán a növények nem bánták a virágáldozatot. Minden rózsa elpirulhatott volna az ara szépsége láttán...
Motoros felvezetéssel indultunk tovább a hetedhétországraszóló vacsorára, hogy boldogan együnk, míg meg nem telünk. Az idő is telt, mi is. A welcome drink, meleg fogadtatása után az alkohol kihozta belőlünk a jót is, rosszat is. A társaság locsogni-fecsegni kezdett, oldódott a hangulat. Túlvoltunk a "nehezén". Innentől csak az élvezet következett.
Az ételek finomak, az italok bőségesek, a díszítés jópofa, az emberek vidámak voltak. Az est királya és kiránynéja meg boldog. Dehát nekik ez volt a dolguk. Mindenki őket ünnepelte. Az egész udvartartás vidáman nézte táncukat, csókjukat, mosolyukat.
Mr. Plüss kifejezetten kitett magáért, amennyiben a nyitótáncot követően ott maradt a parketten, és engem is "megforgatott". Erre nem számítottam. Ahhoz képest, hogy nem az a táncoslábú fajta, egész ügyesen eltoporgott. Ez persze nem az én személyes varázsomnak, hanem az alkohol jótékony hatásának köszönhető. Igaz, hízelgő, ha valaki mégis az én számlámra akarja írni a dolgot.
Pukkadásig jól lakva, és roppant fáradtan keltünk útra távoli uradalmi lakunkba. Fájó szívvel váltunk meg a mulató sokaságtól, de az álom már elhintette varázsporát köztünk.
Álmodni sem lehetett volna szebb esküvőt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése