Lett egy szekrényem Plüss Úrnál, és ez bizony nagy szó, mert eddig csak polcokon és fiókokban kallódhattak a szükségesebbnél szükségesebb női túlélő felszereléseim darabjai, úgymint a hirtelen felkenhetős sminkkészlet és az alvógöncöcskék.
A 7végétől azonban már teljes értékű szekrényhasználó lettem, és szépen átcuccolhatom a sok-sok holmimat, amit eddig lakástól lakásig hurcibáltam, a sporttáska súlya alatt edződve.
A beszerzés kalandtalan volt. Elmentünk a KIKA-ba, amiről Mr. Plüss megjegyezte, hogy "azért dán, mert svéd". Aztán én ott megláttam és kiválogattam egy juhar színű, 2 ajtós ruhásszekrényt, amiért még emberi árat kért az üzletlánc.
3 csomagban magunkévá is tehettük a bútordarabot, és boldogan vittük is haza - Plüsshöz.
Ott aztán őrült szerelésbe fogtunk, és próbáltuk kitalálni a barlangrajz jellegűen egyszerű vázlatok alapján, hogy tulképp mit és hova is kéne erősíteni ahhoz, hogy szekrényszerű valamit kapjunk.
Azt hiszem, Plüss Úr ihletett állapotban lehetett, mert midőn próbálkozásait siker koronázta, egy kubista stílusú mű hullott ki kezei közül. A végeredmény leginkább egy Picasso-festményre hasonlít, amennyiben az egyik fogantyúja feljebb van, a másik lejjebb. (Pont úgy, ahogy a nénik szeme csúszik aszimmetriába Picasso műalkotásain.) Persze ezért egyáltalán nem hibáztatom őt, mivel az ajtókon nem volt egyértelmű jelzés. Helyesebben az egyiken furat sem, úgyhogy csinálni kellett helyet a fogantyúnak, és ez így sikerült.
Ettől még funkcióját tökéletesen képes ellátni, és esztétikailag sem utolsó darab. Kissé újító, node milyen is lenne, ugye, hiszen rólunk van szó.
Most aztán megkezdődhet az invázió, és szép csöndben, feltűnésmentesen beépülhetek Mr. Plüss hétköznapjaiba. Mindig így van ez. Először csak egy polc, aztán már egy fiók, és mire észbe kap az ember, már egy nő fogja a messzigombolót*. Csak a gyeplőt ki ne engedje a keze közül...
*messzigomboló = távirányító
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése