2010. augusztus 15., vasárnap

Friday

I don't care if Monday's blue
Tuesday's grey and Wednesday too
Thursday I don't care about you
It's Friday I'm in love
Monday you can fall apart
Tuesday Wednesday break my heart
Thursday doesn't even start
It's Friday I'm in love
Saturday wait
And Sunday always come too late
but Friday never hesitate

Újabb hét telt el a "nagynevűnél", és bár hétfőn még betegállományban leledzettem, másnap már elszántan és tettrekészen vártam az új hét új élményeit. Volt is szerencsém megtudni, hogy közvetlen kolleginám (Mókus) szabadságra megy szerdától. Éljen a hurrá!
No, nem mintha aggódtam volna, hogy kb. 2 hét után mélyvízbe kerülök, hiszen tudok úszni széllel szemben is (és imádom a képzavarokat)...de megérkeztek az "újak", és bizony velük akadt munka.
A newborn munkatársak igazán szimpatikusak - eddig. Aztán meglátjuk. Egyelőre tréningelik őket, és csak augusztus végére lesznek harcképesek. Kiképzésük alatt azért már nekem is kell foglalkoznom velük, de ez még csak a bevezető a nagy nyüzsi előtt. Csúcsidőszakban várhatóan meg fogunk bolondulni.
Jó terv. Pár évvel ezelőtt már nekifogtam a folyamatnak, de ismeri mindenki a híres mondást, miszerint: "nem vagyok komplett bolond - még hiányzik néhány darab"...
Hogy én is edzett legyek a nagy pörgés idejére, Woody Allen könyveket olvasok. Naggggyon nehéz kibírni nevetés nélkül őket. És persze nem is kell. Sőt, kifejezetten jó, ha egy írás megnevetteti az embert - de miközben a metrón utazik harmincadmagával, nem feltétlen vált ki pozitív visszacsatolást az utazóközönségből. Milyen viselkedés az, hogy valakinek hajnali fél 8-kor kedve támad nevetni, miközben nem elég, hogy olvas, de a hármas metró túlzsúfolt kocsijában utazik, büdös, kedvetlen, morcos emberek társaságában munkahelye irányába egy méregdrága bérlettel. Mi oka lehet mosolyogni valakinek ennyi rossz együttható közepette?
Képzelhetitek, mennyire jó a könyv, ha mindezen szörnyedelmek közepette valóban képes vagyok mosolyogni, és alig bírom visszafojtani a nevetésemet.
De nevetni meg muszáj. Egyszerűen létszükséglet. Olyan esszenciális, mint a vitaminok.
Valamelyik tegnap pl főnökasszonyom épp a mosdóban sminkelt, midőn odaértem, és azt mondta: "amit nem adott meg a természet, megadja a művészet".
Főnököm híresen kevés húst vesz, amiért a hentes mindig szekálja. Egyik alkalommal kért 2x30 dkg húst, és megkérdezték tőle: "elég lesz?" Mire ő: "ó, még marad is - vendégeket várok"...
A humor kapocs. Híd. Hosszabb, mint a világ bármelyik ember által épített konstrukciója, ugyanis képes országokon keresztül ívelve összekötni embereket. Nemzetközi nyelv.
Bárcsak érteném. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése