Mióta bemutattam sziacicát, a köszönésre lakásba rohanó kóbormacseszt, újabb élményeink voltak a HelloKitty magyar változatával. Legutóbb már a sicc kellemetlen hangzására is úgy reagált, hogy eszét vesztve átrohant az erkélyrácson, be egyenesen az albérletbe. Nem győztük kitessékelni.
De ez még mind semmi. Egy reggel arra ébredtünk Plüss Úrral, hogy az ablakunk alatt ölre mennek a helyi lakosok, hogy ki hogyan etesse a kóbor cicukákat... Remélem, Orbán Viktor kezébe veszi a terület újrafelosztását, és ingyen macskatáp programot is indít, különben nem ér a FIDESZ semmitsenem.
Csak pár nappal később vált világosság számunkra, hogy a macskaétkeztetési program kifejezetten annak szólt, hogy 4 édes kis cirmossal gyarapodott a gellért-hegyi bolhagazda állomány. Éljen a hurrá! Most aztán lehet vinni a tejecskét a felváltva nyivákoló macskuszoknak, akiktől csak felébredni tudunk, elaludni kevésbé.
Szeretem én az állatokat, de valahogy nem ilyen keretek között. A 2. szomszédnak egyszerű odajárni elénk - csak megeteti a szőrgolyókat, aztán elhúz onnan, és nem kell a nyivákolást hallgatnia non stop.
De ne legyek már negatív, történnek kedves és jó dolgok is. Már többször is láttunk sünmalackákat a kertben, de a legutóbbi észlelésnél párban dolgoztak: az egyik hihetetlen hangosan szuszogott és keresgélt a murván topogva, a másik pedig hangtalanul követte őt.
Azóta vágyom egy süncicára. Nem lehetne keresztezni őket? Vagy valami hasznos, kedves és félénk élőlényt kreálni, akivel közös jelszavunk lehetne az élni, és élni hagyni. Legyen már elég a kert ennyi állatnak - meg még nekünk is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése