Egyes igen neves cégektől illik hasraesni, vagy legalább is elfúló lélegzettel, szédülve olvasni az álláshirdetésüket, valamint ájulás közeli állapotban akceptálni, ha egyáltalán behívnak egy földi halandót, aki azelőtt még sosem dolgozott nekik, csak látott olyat, aki hallott róluk, és hírből tudja, hogy a hely a lehető legjobb világok legjobbika. (minden politikai áthallás nélkül!)
Ha egy ilyen vállalat érdeklődik irántunk, azonnal magasabbra kell taksálni magunkat, mint annak előtte, amikor még nem emelt ki minket a tömegből a nagyonnagynevű cég HR-ese, és csupán tudattalan lényként tengettük szürke, munkás hétköznapjainkat, nem is álmodva a szerencse ennyire hihetetlenül csodás megnyilvánulásáról.
Bizony, bizony, mit is tagadjam, engem is utolért a varázslat - interjúztam egy széles körben ismert, valóban világméretű multinál, ahova kívülről bejutni szinte lehetetlen - belülről nevelik ki az embereiket.
És ezúttal mégis rés támadt a pajzson. Méghozzá egész nagy, ha akár még én is beleférhetek...
Az Ernst & Young auditor részére kerestek advanced administrator assistant kollégát.
No, ugye, hogy most mindenki kimeredő szemekkel, kitágult orrlyukakkal feszül a témának a név bedobása után? Éljen a hatásvadászat.
A HR-es és az admin vezérhölgy egyaránt Andrea vettek kereszttűzbe. Ahogy magyarázták a belső struktúrát, komolyan, felelősségük teljes tudatában, véletlen sem mosolyogva, és egyre inkább közelebb kerültem a szervezeti felépítés lényeges elemeihez, kicsit úgy éreztem, hogy a jól szabályozott működési elveknek köszönhetően az sem véletlen, hogy mindkettőjük neve ugyanaz. Lehet, hogy ezt ki kell érdemelni, és csak az lehet Andrea, aki elég magasra jut a hierarchiában.
Amúgy nekem nem kéne létráznom felfelé a rendszerben, csak dolgozni, mint egy kisangyal. És hát valljuk meg: az nekem aztán nagyon tud menni. Szokott is. Meg szeretem is, ha rend van. Még akár olyan áron is, ha esetleg nekem kell rakni azt a rendet.
De most komolyan: bármily komoly is volt a két hölgy, bármennyire is felelősségteljes az állás, nem éreztem, hogy ne lehetne megoldani a dolgot az én képességeimmel és tapasztalataimmal... (ez nem biztos, hogy engem dicsér, de döntse el mindenki egyénileg, mit gondol a dologról)
A következő két fordulóról még nem tudok semmi, csak azt, hogy lesz. Szóval egy hosszú-hosszú kiválasztási folyamat legelején voltam. Mégpedig annyira, hogy az elsők között hallgattak meg. Húúú...ez vajon jó hír, vagy...vagy semmi jelentősége, csak épp az én CV-m hevert legfölül?
Nos, majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
Ahhoz képest, mekkora név is az Ernst & Young a szakmában, a Szabó nem olyan híres márkanév, de már dolgozok rajta, hogy az legyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése