Nem vagyok különösebben nagy bicajos. Mondhatni, hogy tulképp egyensúly-érzéketlen vagyok. A földön is csak azért tudok kapaszkodás nélkül feküdni, mert valamikor megtanultam. Nekem annyira hiányzik néhány kerekem, hogy ha két keréken kell egyensúlyoznom, képtelen vagyok megmaradni rajtuk. Ne ragozzuk, egyszerűen nem vagyok egy biciklire termett fajta.
Ehhez képest egy nagyon kedves barát nagyon kedves üzletében nagyon kedvesen igyekeztem helyt állni, míg ő távol volt - stílszerűen épp a Tour de France-on.
Aki szeret tekerni, és gondoskodni kedvenc vasparipájáról, az mindenképp látogasson el a
www.bikeplanet.hu és / vagy a www.biciklis.hu oldal(ak)ra. Meg persze a többi cangás webszájtra is - ha akar.
Nálunk Jóanyám a nagy drótszamaras a családban. Nekem nem megy annyira a pedálozás... Ez a munkahelyi alakításaimon is meglátszik. Hiába, csak azért lóg ki a nyelvem, mert halálba hajtom magam a melóban, nem pedig azért, hogy összebarátkozzak a felettessel. Nem utálom a főnököket, és nem is vagyok hatalomellenes, őslázadó típus. Megadom a kellő tiszteletet annak, akit az megillet. Hú, de nagyon elkalandoztam...Pedig legfeljebb csak a konditermi szobabicón szoktam tekerni, azon meg nehéz eljutni bárhova is, nemhogy a messzemenő következtetésekig.
Mindenesetre csupa őszinte lelkesedéssel és érdeklődéssel tekintek a tekerők csodás világára, meghajolva megszállottságuk előtt, és Boncz Géza halhatatlan mondásával élve bízom abban, hogy előbb-utóbb "mindenki megtalálja párját - ha mást nem, kerékpárját"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése