Tudtátok, hogy a Nemzeti Színház birka alakú? Nem, nos, az angol kiejtésemnek köszönhetően csináltam belőle ship helyett sheep-et. Tessen nagyon odavigyázni, mert nem mindegy, hogy bics, vagy bícs...
Szóval Nathy jött, látott, és nem győzött csodálkozni, hogy mégsem annyira más ez a Hungary, mint gondolta. Sőt, a róla készült before / after pálinkás fotón sem látszik túlzottan nagy különbség, pedig "bottoms up" módszerrel dobta le élete első ágyasmeggyesét.
Hogy a népek között nincs átjárhatóság - ezt erősen kétlem. Hogy a kultúra elválaszt - tulképp ez sem igaz. (Meg talán az sem, hogy összehoz.) A nyitottság viszont alapvető létszükséglet, egyébként nem megy ez a barátkozósdi dolog sem határon túl, sem innen.
A találkozónk nemzetközi jellege abban is megnyilvánul, hogy Nathy Svájcból hozott nekem ajándékba egy afrikai óriás csiguszt Magyarországra.
A szokványos köröket letudva (Hősök tere, Vajdahunyad, Nemzeti Sínház, Várlabyrinth és Terror háza) ezúttal jártunk Egerben is, ahol lehetett ismerkedni a borokkal, a BaziLikával (szabadfordításban: 'Fucking big Church') és a várral, meg a közeli Szalajka-völggyel. Az ország tortájára meg aztán kifejezetten büszkék voltunk - idén valóban nagyon jól sikerült.
Jártunkban-keltünkben meglestük a Corvin teraszt is. No, ez tipikusan az a hely, ami nem szerepel a turistáknak szánt útikönyvekben, pedig van egy érdekes atmoszférája a helynek. A koncert sajna annyit csúszott, hogy végül nem vártuk meg, de azért csináltunk pár mókás fotót, és természtesen már rutinból dobtunk néhány pálinkás koktélt.
Az elmúlt időszakban annyi alkoholt ittam, hogy szerintem a jövő évezredig kitart. Nem az élményeket volt nehéz feldolgoznom, hanem az italmennyiséget. Dehát meg kellett mutatni, mit is jelent a magyar virtus...vagy valami ilyesmi.
A bemutató mókásra sikerült - néha úgy éreztük magunkat, mint egy pink elephant. Ez viszont már annyira belső poén, hogy nehéz volna visszafejteni és megmagyarázni...
Ahogy minél több embernek és minél többször mutatjuk meg kicsiny országunk nagy nevezetességeit, egyre inkább beleszeretünk Magyarországba. Bármilyen nehéz is itt élni, jó itthon lenni. Mert ugye jól ismerjük a mondást, miszerint mindenhol jó, de legjobb otthon. (Ihletett állapotomban egyszer majd létrehozok egy Legjobb nevű idősOtthon, és akkor az lesz a Legjobb Otthon...)
Anyum mondogatta nyaralások után hogy "mindenütt jó,de legjobb sehol".
VálaszTörlésÉn semmi pénzért nem mennék haza, max látogatóba, de akkor is csak 2-3 napra. Túróért ölni tudnék. Ez az egyetlen ami hiányzik a barátokon kívül.