2010. április 29., csütörtök

Nem akarok csütörtököt mondani, de...

Éééés akkor az úúúúgy volt, hogy...
Általában amikor írok, akkor mindig örülök/ürülök. Kiürítem a gondolataimat, egyenest a monitorra, papírra, vagy amit találok, és jól megtöltöm a mindenséget mondandóval. Már, ha van.
Ezúttal nagyon vidámságosságnak kéne lennie, hogy blogot írok, és akkor az milyen jó, csakhogy a mai nap csütörtök.

Babonák napja csütörtök, amikor a legnehezebb

Ez egy szép irodalmi példa. Csak ne kelljen hozzá kiállnom esőben az Oktogonra.

Szóval nem akarok csütörtököt mondani, de egyelőre a felülettel való barátkozás során még nem tudom teljesen magamévá tenni a helyt, és másokávé a belső tért. Majd kitérulkozom. Juj, vagy inkább mégse.

Útjára bocsátom a csigabigámiát. Lássa mindenki, milyen szép is a lassú élet.

2 megjegyzés:

  1. csigaBIGÁMIA. :) Ha segítség kell a felület szerkesztésben szólj! Várom a további jelentéseket

    VálaszTörlés
  2. Hali!

    Köszi! Még csak barátkozom a rendszerrel.
    Ha otthon lesz időm rá, akkor megpróbálok valami jó kis képet kreálni háttérnek. Használhatom az Általad készített csokicsigás fotót? :)

    VálaszTörlés