Ótópálya

Bár szuper az idő, mégsem szaladgál mindenki bikiniben. Max ősBikiniben, de azt is inkább csak hallgatjuk. Viszont tényleg nem húzzon mindenki bikinit! Férfiaktól valahogy jobban elfogadott a monokini...

Amúgy meg szép az élet, jó az idő, nyílnak a virágok és autópályák. Nemrég átadásra került az M6-M60, alagutak és miegymás. Még elrendezek néhány mappát és egyebet, amely izgalmi szintjét tekintve szellemi favágás jellegű, aztán vége a projekt rám vonatkozó részének.

Jelenleg ottalvós a rendszer. Szoktam mondani, hogy "már csak egyet kell aludni addig - azt is a munkahelyemen"...

Igen, nálunk elfoglaltak az emberek. Az ájtí vezérrel legutóbb péel az alábbi diskurzust hoztuk létre:
Én: - Helló, hogy vagy?
Ő: - Most nem tudok válaszolni...
No kérem, ilyen egy dolgozó főnök. Arra sem ér rá, hogy három hangot felpumpáljon a torkán.

Ugyanezen ájtí vezérnek újságoltam a következőket:
Én: - Képzeld, feltettem az alagutról készült fotót háttérképnek.
Ő: - És már látod a végét?

Kezdem látni...

Nem akarok csütörtököt mondani, de...

Éééés akkor az úúúúgy volt, hogy...
Általában amikor írok, akkor mindig örülök/ürülök. Kiürítem a gondolataimat, egyenest a monitorra, papírra, vagy amit találok, és jól megtöltöm a mindenséget mondandóval. Már, ha van.
Ezúttal nagyon vidámságosságnak kéne lennie, hogy blogot írok, és akkor az milyen jó, csakhogy a mai nap csütörtök.

Babonák napja csütörtök, amikor a legnehezebb

Ez egy szép irodalmi példa. Csak ne kelljen hozzá kiállnom esőben az Oktogonra.

Szóval nem akarok csütörtököt mondani, de egyelőre a felülettel való barátkozás során még nem tudom teljesen magamévá tenni a helyt, és másokávé a belső tért. Majd kitérulkozom. Juj, vagy inkább mégse.

Útjára bocsátom a csigabigámiát. Lássa mindenki, milyen szép is a lassú élet.